Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
ADATTÁR - T. Bereczki Ibolya: Túrkeve és az ezredévi országos kiállítás - Iratok Hermann Ottó túrkevei kapcsolatainak történetéhez / 335. o.
képezte történeti vizsgálatok tárgyát. A munkafolyamatok és a munkaeszközök múltjának feltárása a királyok és háborúk történetírói számára nem jelentett kutatási célt. Herman Ottó távoli és egzotikus országok, népek etnográfiájának búvárlása helyett — vagy mellett — Magyarország megismerésének programját tűzte maga elé. Kutatásaival elindítójává vált az - általa bevezetett szóval — „ősfoglalkozások"-nak nevezett halászat, pásztorélet, vadászat ősi elemei rendszeres felkutatásának. A Néprajzi Múzeum korábban zömmel ázsiai, afrikai gyűjteményei mellé Herman Ottó, majd Jankó János gyűjtései eredményeként nagy számban jutottak tárgyak a történeti Magyarország területéről. Herman Ottó nagyszabású gyűjtőtevékenységének kezdetét az 1885-ben megrendezett budapesti kiállítás jelentette. Az először itt bemutatott halászati eszközkészlet nagy feltűnést keltett. 3 A magyar halászat könyvének 1887. évi megjelenése után figyelme egyre inkább a pásztorélet kutatása felé fordult. 1893-ban, amikor megindultak az ezredéves országos kiállítás előkészületei, az ún. történelmi főcsoport alakuló ülésén Herman Ottó indítványára a kilencedik alcsoportba a történelmi vadászat, halászat, mezőgazdaság és bányászat mellé a pásztoréletet is felvették. Herman Ottó így írt erről: „...a történelmi és népies halászat körül tapasztaltak arra indítottak, hogy a mondott csoportba a pásztorélet fölvételét is indítványozzam, a mi el is fogadtatott. Noha bizonyos kétkedést tapasztalnom kellett, mely különösen onnan fakadt, hogy sokan a pásztorélet fogalmát nem annak tárgyi, hanem inkább élő szokása részéből merítették, a mit a kiállítható történelmi jelleggel összeegyeztetni alig, vagy éppen nem is lehetett volna." 5 Bár Herman Ottó már 1891-ben előadást tartott a Magyar Néprajzi Társaságban Magyar pásztoremberek remeklései címmel, 6 módszeres kutatást csak 1893-tól, az ezredévi országos kiállítás anyagát gyűjtve folytatott. Kiterjedt levelezése, fennmaradt és a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattárában őrzött gyűjtőnaplója, valamint lielyi lapok híradásai révén jól kirajzolódnak előttünk kutatóútjainak állomásai. 1893 augusztusában alföldi gyűjtőkörútjának első megállójául Túrkevét választotta. Túrkeve elöljáróságához küldött levelében célját a következőképpen fogalmazta meg:,,... talán még e hó folyamán személyesen látogatok el Túrkevibe, hogy a határ azon részét vegyem szemügyre, a hol még gulya, ménes, nyáj vagy konda legel s talán akadhatni még érintetlen részekre, a melyek az ősi pásztoréletre fényt deríteni alkalmatosak." 8 Leve3 BALASSA Ivan: Herman Ottó, a néprajztudós. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve. XXIV. Miskolc, 1986. 18-20. CSERMÁK Géza: A néprajztudós Herman Ottó. Ethnographia 1955. LXVI. 487-500. 4 LAMBRECHTK. 1933.212. 5 HERMANO. 1898.654-655. 6 LAMBRECHTK. 1933.214. 7 LAMBRECHT K. 1933. 215-218.; ERDŐDY G. 1983. 16-27.; BALASSA Iván: Herman Ottó gyűjtőútjai nyomában. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VII. 1968. 7-18.; PÉTER L. 1988., BALASSA Iván: Herman Ottó és Kada Elek vitája a Kecskemét környéki pásztorkodásról. Cumania II. A Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve. Kecskemét, 1974. 75-94. Q Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Túrkeve Közigazgatási iratai (Továbbiakban: Közig.ir.) 2526/1 893. 336
