Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
ADATTÁR - Ötvös László: Csokonai nyomában a Tisza-vidéken és a Nagykunságban / 309. o.
Karcag és Madaras A Kunság szeretetéről hadd beszéljen maga a költő. Visszajövetel az Alföldről című költeményében, amely Karcagon született 1800. május 9-én, így ír a Kunságról, a kun „jó emberének" vendégszeretetéről: 18 Úgy is lett, megláttam végre Itt hosszas törődésemnek Azt az áldott Karcagot, Egy kis pihenése lett, Hol a kún a szép térségre Vívén egy jó emberemnek Halmoz sok száz osztagot. Házához a tisztelet; Akit régi jótétéért Lelkem mindég tisztele, S mostani szívességéért Tegyen jól az ég vele. A vers alábbi soraiból kiderül, hogy ki volt a költő karcagi „jó embere": Varróm ez: a szíves Varró, Elég, hogy kik az országba Kit bármi jó verselő, Tiszta szívet kérdenek, Bármi festő és himvarró Csak Karcagra a Kunságba Jól nem adhatna elő. Varró úrhoz jöjjenek. Ez a vers akkor keletkezett, amikor Csokonai a Dunántúlról Debrecenbe tartva betért Varró János karcagi jegyzőhöz, és az előbbi verssel köszönte meg az ottani szíves vendéglátást. A Csokonai-emlékek című kötetből, valamint a versből is kiderül, hogy az említett látogatásnak előzménye is volt, hiszen 1794 karácsonyán karcagi legátus volt Csokonai, amikor Varró János barátságába fogadta a költőt. A vers a régebbi jótettről sem feledkezik meg. Varró János naplót írt, amelyben a következőt olvashatjuk a legációról, a náluk töltött napokról, sőt hetekről: ,Az 1794-ik Esztendei Karácsonba, Legátióba Kardszagon lévén Csokonai - Varró János édes atyámnál ős fivá vált annyira, hogy a Templomból az Isten tisztelet végeztével nem is az Oskolába, hanem egyenesen hozzánk jött." A gondolatjel után következő szöveget Varró János leszármazottja iktatja közbe, aki az „édes atya" feljegyzését 1865-ben közölte, amit láttunk feljebb. Varró János feljegyzése így fejeződik be: .Annyira ős fivá vált nállunk, hogy ha túl a Dunára, vagy onnan vissza vándorolt, nállunk több napokig, sőt 2-3 hétig is mulatott, s ezen házunkhoz mutatott barátságát velem is, mint Debreceni Deákkal folytatta, nevezetesen... Itt megszakad a feljegyzés, de így is jelentős. Ki kell emelnünk a fontos dokumentumból azt, hogy a debreceni kollégiumi diákemlékek az igazi barátság alapjává lettek. így volt ez Csokonai és Varró János esetében, de ilyen kapcsolatról tudunk Dícséretmondó Nagy István hajdúböször18 CSOKONAIÖV. II. 7. 19 VARGHAB. 1960. 31. 20 - - / PETER László: Csokonai Karcagon. Árkádia. Antológia a Déri Múzeum Baráti Köre fennállása 50. évfordulójára. (Szerk.: DANKÓ Imre) Debrecen, 1978. 195. 316
