Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Nagy Márta: A karcagi görög templom ikonosztázionja / 21. o.

szülőt a korai időszakban általában a gyermek nélkül ábrázolták. Gyermekkel félalakosan, vagy trónon ülve jelenítették meg. Ez az ikon a tekercs beiktatásával Odigitria-típus lehetne. Az Istenszülő öltözéke igen szép, a barokkos megformálásmód ellenére szinte légiesnek hat. Különösen díszes az arcot keretező, vállra boruló maphorion — ügyeskezű mester kezemunkáját dicséri. Arcának kialakítása ikoűszerű, a legnemesebb keleti hagyományokat követi. Mária hatalmas meleg barna szemeit a nézőre szegezi, egész lénye igen fegyelmezett. Krisztus jobb kezével áldást oszt, balját ölében pihenteti. Arca - a keleti ikonográfiának megfelelően — nem a korának felel meg, arcát fürtös haj keretezi. Nem tekint a nézőre. Különleges csíkos tunikája. Krisztus feliratos glóriája nemcsak Mária glóriáját, hanem az arcát is megsérti. A mester a glóriát nem tekintette a kompozíció szerves elemének, hanem szükséges tartozékának, ezért nem is komponálta bele az alkotásba, csupán befestette. Az alapképsor többi ikonjához hasonlóan ezt a figurát is arany háttereié, természeti tájba helyezte a mester. A növényzet felfut az Istenszülő maphorionján, hasonlóan a Szent Baszileioszikonon alkalmazott megoldáshoz. Ez az ikontábla különbözik az eddig leírt tábláktól. Valószínűleg egy másik mester festette. Ecsetje alól került ki az „Istenszülő a kisdeddel"-ikonon kívül a „Szent György a sárkánnyal", „Szent Miklós" és a „Szent Baszileiosz"-tábla is. Ez a mester ügyesebb kezű volt, mint az előző. A barokk elemeit oly módon építette be kompozícióiba, hogy ezek az ábrázolás lényegét ne érintsék. Ragaszkodott a régi keleti ikonfestészeti hagyományokhoz, az idea elsődlegességének kifejezéséhez az anyagi világgal szemben. A tábla síkjába simuló szuggesztív szentjei képesek arra, hogy az istentisztelet kiemelt pillanataiban az ikon szerepét betöltsék: „kapcsolatot" teremtsenek a hívő ember és az ikonon megidézett szent eredetije között. E mester alkotásai kvalitásosabbak, mint a másik mester művei. A másik mester festette az ikonosztázion összes többi tábláját. Munkái plasztikusabbak, nem csupán alkalmazta a barokk elemeit, alkotásai — a kompozíciót, térépítést, ikonográfiát, a figurák megfogalmazását tekintve —a nyugateurópai (olasz) barokk stílus kissé provinciális termékei. Ezek a táblák elfoglalt helyüktől és részben az ikonográfiától eltekintve nem nevezhetők a szó hagyományos értelmében ikonoknak. Mégis, éppen fenti tulajdonságaik miatt, képesek arra, hogy az ikonok szerepét részben betöltsék. E mester kezevonását lehet felismerni a mennyezeti freskókon is. A két mester szoros együttműködésben, vagy egyikőjük távozását követően egy alapelgondoláshoz szigorúan ragaszkodva dolgozott. Valószínűleg görög származásúak voltak: görög karakterű figurákat festettek. Alkotásaikon a nyugati ikonográfia túlsúlya mellett a keleti és a nyugati ikonográfia nemes ötvöződése figyelhető meg. „Jónás és a cethal" Az ikonosztázion legalsó sorában az Istenszülő ikonja alatt lévő kép, Észak 1/1. Felirat nincs. Méret: 59,5 x 46 cm (8. fénykép). A kompozíció középpontjában elhelyezett térdelő Jónás öltözéke tunika és pallium. Jobb kezét mellére szorítja,balját kitárja. Balról a cethal hosszan benyúlik a kép belse29