Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Nagy Márta: A karcagi görög templom ikonosztázionja / 21. o.

kodik. Az ábrázolás mozgalmas: maga a figura, a galambot körülölelő felhőgyűrűk, a textíliák (az olvasópultra Mária öltözékével azonos textília került, hogy nyugtalan ívű redőivel fokozódjék a mozgalmasság) kialakítása, a sakktáblaszerűen megfestett padló, mely nem a perspektivikus rövidülés szabályai szerint komponálódott. A kompozíció jól átgondolt, részleteiben és egészében is igazi barokk alkotás, a nyugati ikonográfia szellemében készült. Jobb felső sarkában kör alakú ablaknyílást festett a mester, mely a nyugati katolikus művészetben Mária szüzességének szimbóluma, utalva arra, hogy áthatol rajta a fény, anélkül, hogy változtatna rajta. „Gábriel arkangyal" Felirat nincs. Méret: 45,5 x 35 cm (2. fénykép). Hatalmas szárnyakkal, tunikában, palliumban festette meg a mester, mely utóbbi a keleti keresztény művészetben az angyalok öltözékének tartozéka. Göndör fürtökben gyűrűző hajkoronája körül alig vehető észre a glória. Tekintete Mária felé irányul, jobb kezének mutatóujját intőn fölemeli. Bal kezében — mint az Úr küldötte -jogarként liliomágat tart, Mária szüzességének jelképét. A figura rendkívül dinamikus, még a jobb talpát is a néző felé irányítja — ezzel is egyfajta mozgásirányt teremtve. A mozgalmasságot fokozzák a ruharedők csavarásai, gyűrődései, a sakktáblaszerű kövezet, a gomolygó felhők, melyek felfelé nyitottak, lefelé bezáródnak. „Mózes az égő csipkebokorral" Királyi ajtó alsó képe, Észak. Felirat nincs. Méret: 46 x 29,5 cm (4. fénykép). Az ikonfestő azt a pillanatot jelenítette meg, amikor az angyal felszólítására: ,,Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat; mert a hely, a melyen állasz, szent föld" (Mózes II. könyv 3. 5.), Mózes letette lábbelijét és letérdelt. Öltözéke tunika és pallium, fejét glória övezi. Tekintete a csipkebokor felé irányul, jobb kezét mellére szorítja (általában így ábrázolta a mester az isteni hír vételét pl. az Örömhirvételében, Keresztelő Szt. Jánosnál stb.), baljával a csipkebokor felé mutat. Az angyal felhőkön érkezett, szárnyai lebegnek, öltözéke, mint Gábrielé. Jobb keze áldón-parancsolón irányul Mózes felé. Mindkét figura a barokk stílust idézi: megformálásuk plasztikus, dinamikus, szinte patetikus átszellemültséget tükröznek. Mózes öltözékének vibráló fehér vonalkái Mária öltözékének fehér vonalkáira emlékeztetnek. A kép(tér)-építés réteges, mint az ikonosztázion első sorának minden tábláján. A tábla két lelógó csücskét sötét színű növényzettel tölti ki a mester (hasonlóan az alapképsor ikonjaihoz), az előtérben a szereplők, a háttérben a juhok és lankás dombok vezetik messzi távolba a tekintetünket. A „Mózes az égő csipkebokorral"-kompozíció kettős szimbolikájának köszönhetően került a középtengely ikonjai közé, itt is éppen az „örömhírvétel" Mária-ikonja alá. Az örökké égő, de soha el nem égő csipkebokor a szűzi fogantatás ószövetségi előképe. Maga Mózes pedig Krisztus előképének tekintendő. 25