Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: A kunszentmártoni mezőgazdasági szövetkezet gazdasági fejlődése a kollektivizálás idején (1948-1959) / 195. o.

1959. márciusi források szerint az önálló családfő, a 120 munkaegységet teljesítő nyugdíjas és 16 év feletti gyermekeket neveló' özvegyasszony 3/4 kat. hold háztájit kaphatott.

55 A háztájiból származó személyes jövedelem nagysága a tsz-elnökök utólagos becslése szerint — a betakarított kukorica alapján — évi 3-4 ezer forint. A valóságban azonban a háztáji ennél jóval több jövedelmet nyújtott, valószínűleg elérte, legalábbis megközelítette az országos átlagot, a becsültnek 2,5—3-szorosát. Kunszentmártonban a mezőgazdaság kollektivizálása idején a „kettős feladat" másik része — a termelési eredmények növelése a Zalka Tsz visszaesései, stagnálása és lassú fejlődése miatt — csak részben valósult meg. Pontosabban az időjárási viszonyoktól függően egy-egy évben vagy megközelítették vagy elérték, vagy esetenként elhagyták a 30-as évek növénytermesztési átlagát, a háztáji gazdaságokkal együtt a 100 hektárra jutó számosállat-sűrűséget, állattenyésztési hozamokat. A továbbfejlődés előfeltételének tekinthető, hogy elkezdődött a kisüzemi eszközök, anyagok, módszerek felváltása korszerűbb nagyüzemi eszközökkel, anyagokkal, módszerekkel. A növénytermesztésben a kézi munka helyett a gépi munka került előtérbe, és egyben megkezdődött a műtrágya használata is. Előrelépésnek ítélhető az is, hogy míg az „ötvenes években" a tsz-tagság személyes jövedelme állami dotációval is alig érte el, vagy el sem érte (például az aszályos 1952-ben) az agrárproletárok felszabadulása előtti kereseti átlagát, addig a vizsgált évtized végére nem csak elhagyta a kisparasztok személyes jövedelmét, hanem megközelítette a középparasztokét is. Ennek hangsúlyozásától akkor sem tekinthetünk el, ha ebben a háztáji gazdaság mellett jelentékeny szerepe volt az állami dotációnak is. 55

Uo. Zalka Tsz kgy. 1957. febr. 2, 1959. márc. 6. 216