Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: A kunszentmártoni mezőgazdasági szövetkezet gazdasági fejlődése a kollektivizálás idején (1948-1959) / 195. o.
gyelemmel a tsz-ekre. Ennek érdekében egy sor párt és állami döntés született. Megszüntették a terménybeszolgáltatást, a vetéskényszert mint a mezőgazdasági üzemek önálló fejlődésének legfőbb akadályozóit. 1956 végén 1957 elején a mezőgazdasági termelés és a paraszti érdekeltség fokozása céljából emelték a mezőgazdasági termelői árakat, elengedték a közös gazdaságok erejét meghaladó hiteleket és újabbakat nyújtottak, csökkentették a gépállomási díjakat stb. A fejlődés azonban nem volt egyenes vonalú, ugyanis az ellenforradalom okozta károk helyreállítása, kiesések pótlása, az iparosítási politika folytatása stb. miatt már 1957 tavaszától csökkentek a mezőgazdasági termelői árak, ami az agrárolló nyitását vonta maga után. (1958—1959 között az üzemi agrárolló 12%-ról 17%-ra, az általános agrárolló 9,5%-ról 12%-ra nőtt, amelyek nagyobbak voltak az 1938-asnál is.) 1957—1959 között a területegységre jutó összes adó 58%-kal nőtt. Ezek is indokolták a tsz-ek állami dotációjának növelését, ami ekkor még több volt az adónál. 1959-től az agrárpolitika újból szigorodott, amennyiben a tszek termelési és pénzügyi terve csak a járási tanács mezőgazdasági osztálya és az MNB járási fiókja képviselőinek aláírásával vált érvényessé. E nélkül a tsz-ek semmit nem kaptak a beruházási, az ipari eredetű eszközök és anyagok beszerzési kereteiből. Ezzel gyakorlatilag a mezőgazdaságban is jórészt visszaállt az 1956 előtti tervutasításos gazdaságirányítási rendszer a terménybeszolgáltatás kivételével. Az előre- és a hátralépések azonban a korábbi agrárpolitikánál pozitívabban befolyásolták a tsz-ek helyzetét, megindult gazdasági stabilizálódásuk, az évtized végére 600-ról 200-ra csökkent a mérleghiányosak száma, nőtt a tsz-tagság személyes jövedelme. Fokozódott a mezőgazdaság gépesítése. 1957-től gyorsult a tsz-ek saját gépparkjának kialakítása. 1959-ben megindult a gépállomások gépjavító üzemekké szervezése. Terjedt a műtrágya, a nemesített vetőmagvak, a növényvédő szerek használata, nőtt az agrár szakemberek száma, gyorsult a modernebb agrotechnikai eljárások alkalmazása. Mindezek és a közepesen kedvező időjárási viszonyok (1957: kedvező, 1958: aszályos, 1959: közepes időjárású év) eredményeként meggyorsult a termelés fejlődése és a közös vagyon növekedése a tsz-ekben. Kialakulóban volt a saját és az össztársadalmi érdekeket jobban figyelembe vevő vetésszerkezet. Bővült a takarmány és az ipari növények aránya. A tsz-ek növekvő termésátlaga meghaladta az egyéni gazdaságokét. Egyre több nagyüzemi épület és állati férőhely épült. Előrelépés ez akkor is, ha az utóbbiak között sok volt az átalakított, az olcsó kivitelű „szerfás", gyakran kis befogadóképességű, huzamosabb ideig korszerűnek nem tekinthető istálló. A korábbi évekhez viszonyítva nőtt az állatállomány száma, minősége és hozama, bár még a növénytermesztés és az egyéni gazdaságok állattenyésztése mögötti elmaradás figyelemre méltó. Az egységnyi területre jutó számosállat az egyéniekének felét sem tette ki. Az elmaradásnak az az oka, hogy még mindig kevés volt a saját termésű takarmány. Ezért a mezőgazdaság, benne a tsz-ek, importra szorultak. Emellett a meglévő felhasználása sem volt elég korszerű és gazdaságos. Akadályozó tényező volt az is, hogy az állattenyésztő munka szakszerű irányítása és végzése még sok kívánnivalót hagyott maga után. 1959 végén a kollektivizálás befejeztével a kunszentmártoni mezőgazdaságilag 209
