Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: A kunszentmártoni mezőgazdasági szövetkezet gazdasági fejlődése a kollektivizálás idején (1948-1959) / 195. o.

A föntiek ellenére a tsz-ek gazdasági alapjainak megteremtésében elért eredmények akkor sem hagyhatók figyelmen kívül, ha azok forrásaiban nagy a szerepe az állami dotációnak és a hitelelengedéseknek is. Ennek bizonyítására elégedjünk meg a Zalka Tsz-re vonatkozó néhány adattal. A szövetkezet 1951-ben rendelkezett 32 lakóházzal, 64 gazdasági épülettel (köztük egy 48 férőhelyes szarvasmarha istállóval), 119 munkaeszközzel (köztük 3 motorral, 1 teherautóval, 2-2 motoros répa- és szecskavágóval), 2 rádióval. Az állatállomány értéke az 1948-as néhány ezer forintról több mint 1,5 millióra, a fel nem osztható szövetkezeti alap 91 ezerről 2 millió fölé emelkedett.

12 Ezekben az években a tsz-tagság közösből származó személyes jövedelme országosan az egyénileg dolgozó parasztokénak alig több mint 2/3-át, fogyasztása alig több mint 3/4-ét érte el. 1949-1952 között a munkaegység értéke mintegy 30%-ára esett vissza, pedig az állami dotáció 1 részét is felosztották a tagság között. Különösen alacsony volt a részesedés az agrárproletárokból alakult, eladósodott szövetkezetekben. A Zalka Tsz-ben a személyes jövedelem magasabb a járási és az országos átlagnál. A tagság l-l munkaegységre 1949-ben 15,20,1950-ben 17, 1951-ben 36 (éves átlagban személyenként közel 8400), 1952-ben 14 (egész évre számítva tagonként 3430) forintot kapott, de itt is csak az állami dotáció igénybevételével. Az 1949—1952 közötti csökkenés (9%) jóval kisebb az országosnál, de az 1951—1952 közötti visszaesés a Zalka Tsz-ben is nagyon jelentős (61%).

13 A fenti adatok tanulsága szerint az 195l-es év kivételével a közösből származó személyes jövedelem hosszabb távon a minimális életfeltételeket is alig biztosította, ezért a tsz-tagok csak úgy tudtak megélni, hogy a 800—1200 n-ölnyi háztáji területen termelt és a közösből származó takarmány felhasználásával akkor még inkább csak a családi szükségleteket biztosító háztáji állattenyésztéssel is foglalkoztak. A háztáji gazdaság ezekben és a következő néhány esztendőben is nem jövedelem-kiegészítő szerepet töltött be, hanem a megélhetés egyik legfontosabb, esetenként — például 1952ben - elsődleges tényezője volt. Ha figyelembe vesszük a tsz-tagok összes jövedelmi forrásait — közösből, háztájiból, esetenként napszámból —, akkor megállapítható, hogy a tsz-be lépés előtt teljes vagy részleges munka nélküli agrárproletárok és a termelőeszköz nélküli újgazdák annyiban változatlanul megtalálták anyagi számításukat, hogy a létfenntartásukhoz szükséges minimális jövedelemhez hozzájutottak. Nehezebb a tehetősebb újgazdák, a régi kis- és középparasztok sorsának megítélése, mivel belépésük életszínvonal-csökkentést eredményezett, különösen az aszályos 1952-ben. MSZMP SZMB Arch. 46/2/44. Jel. a Zalka Tsz-ró'l. 1951. nov. 19; 39/2/200. Jel. a Zalka Tsz-ről. 1955. jan. 27. W 46/2/44. Jel. a Zalka Tsz-ről. 1951. nov. 19; 39/2/181. MDP KJB jel. 1950. jan. 12; 39/2/ 201. MDP KJB jel. 1952. dec. 10; 46/2/41. Ért. a tsz-elnökök, brigádvezetők részére Ksztmban. 1952. máj. 17; SZML Zalka Tsz 1951-1952-es zárszámadási dokumentumai. 200