Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Kiss Kálmánné: Az értelmiség szerepe 1918-19-ben Kisújszálláson / 147. o.

Értelmiség ma és holnap Van-e üzenetük ezeknek a sorsoknak, ezeknek a gondolatoknak a 80-as évek magyar értelmisége számára? Minden bizonnyal. Nehezebb a válasz arra a kérdésre: nyitott-e a mai értelmiség ennek az üzenetnek a befogadására? A feladat ugyanis adott. „Fejlődésünkkel együtt jár, hogy nő a magas fokú képzettséget igénylő szellemi munka jelentősége. Szellemi erőforrásainkkal ésszerűbben kell gazdálkodni, növelni kell az értelmiségi munka társadalmi megbecsülését, elő kell segíteni az értelmiség közéleti aktivitásának és alkotókészségének nagyobb mértékű kibontakozását." — mondja az MSZMP XIII. kongresszusának határozata. A feladat megvalósítása kibontakozásunk érdekében elodázhatatlan, értelmezése és tényleges megoldása azonban korántsem egyszerű. Néhány az aktuális gondokból: nem felel meg a kor követelményeinek értelmiségünk létszáma és aránya; a kongresszusi beszámoló tényként, de nem elégedetten állapítja meg, hogy a 18-22 éves népességnek 1984-ben 9,9%-a részesült nappali tagozatos felsőfokú oktatásban, a szegedi elméleti tanácskozás, hogy a hét éven felüli népességnek 1980-ban 71%-a nyolc általánost vagy kevesebbet végzett, s csupán 5%-a egyetemet vagy főiskolát. Ugyanakkor a közép- és felsőfokú oktatásban is lefelé nivellálás mutatkozott, amely a gyakorlatban jól alkalmazható szaktudás és az általános műveltség, azon belül pl. a nyelvtudás hiányosságait idézte elő. A tudás túlzott erkölcsi és anyagi leértékelődése kontraszelekcióhoz, s a működő értelmiség nem jelentéktelen része energiáinak más irányú lekötöttségéhez is vezetett. Szaktudósok körében fogalmazódott meg az elmúlt években a kétely: szakma-e egyáltalán a nevelő-oktató munka, értelmiséginek nevezhető-e még a pedagógus? Részt vehet-e a közéletben az értelmiség városon és falun, ha ez a közélet egyelőre inkább csak formálisan demokratikus, az érdemi döntések jórészt informális szinteken születnek? Társadalmunk új módon történő rétegződése közepette, a szellemi és fizikai munka közötti távolság korántsem teljes, de érzékelhető szűkülése idején, amikor az értelmiség a társadalom makro- és rnikroszintjein is egyre kevésbé elkülönülő „réteg", van-e, lehet-e jogosultsága az értelmiségi létformának, tere a belőle fakadó normáknak és cselekvéseknek? Természetesen igen, de csakis egy módon, mint a gazdaság és a társadalom minden más területén is: ésszerű minőségjavítással, nem könnyen, de mindenképpen megvalósítandó felfelé nivellálással. Előre menekülve, nem kiábrándultan, de nem is pánikba esve, hanem ,higgadt okossággal", s nem tagadva meg a távolabbi és közelebbi múlt tanulságait, örökségét sem. 165