Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Kiss Kálmánné: Az értelmiség szerepe 1918-19-ben Kisújszálláson / 147. o.

bertelenségének és egy jobb sorsra érdemes életpálya összetörésének megrázó dokumentuma. A ma már elsárgult, ceruzával, füzetlapra írt levél keltezése: Nyíregyháza, fogolytábor 1919. október 19. Többek között ezt írja: „...belekerültem újra a legméltatlanabb, előbbi fogságomnál összehasonlíthatatlanul terhesebb, veszedelmesebb s egyenesen katasztrofálisnak mondható állapotba. A sok nélkülözés, hitvány táplálkozás, fűtetlen, cúgos deszkabarakk, előbb Debrecenben 6 nap egy penészes pincében, puszta téglán, teljesen felőrölte amúgy is hitvány egészségemet, mindenkor kevés testi erőmet. Nem okolok, nem vádolok senkit, tudom, hogy nem egyesek bűne, hanem világkatasztrófa súlya az, ami reám is nehezedik..." Mint láttuk, ebből az internáló táborból dr. Borzsák csak 1920 februárjában került haza, de ezzel kálváriája korántsem ért véget. Vele egyidőben Szunyoghy Farkas is le volt tartóztatva, Fejér József és Staudner Gyula pedig ismeretlen helyen tartózkodtak; az igazgatótanács felhívja a tanári kart helyettesítésükre, fizetésüket pedig visszatartja. Az ellenforradalmi megtorlás újabb, még erősebb hulláma a románok kivonulása után, a „nemzeti hadsereg" védelme alatt következett be. Újabb letartóztatások történtek, s a letartóztatottakat a hivatalos bírósági eljárás megkezdéséig Kisújszálláson, a Járásbíróság fogházában őrizték, súlyosan bántalmazták. 1920 nyarán a hírhedt Héjjas-különítmény egyik osztaga érkezett a városba; a foglyokat részben Kisújszálláson, részben Fegyvernekre hurcolva kínozták meg. Dr. Borzsák József későbbi visszaemlékezése így állítja ellentétbe az ellenforradalom embertelenségét a proletárhatalom mély humanitásával: „Nem volt az emberi elalj ásod ásnak olyan formája, a szadista kegyetlenkedésnek olyan raffinált felfokozása, amit magához méltatlannak tartott volna. Mi a ... városvezetésünk alatt ... soha a humánumtól el nem tértünk és a feddhetetlenséget és legszigorúbb önkritikát elsősorban mindig magunkkal szemben tartottuk kötelezőnek."

29 Ekkor készült a Szolnoki Királyi Törvényszék számára a rendőrkapitány részletes jelentése is, amely a kisújszállási proletárhatalom vezetőit kemény hangon megrója. Fejér Józsefről pl. így szól: „a párt, majd a szovjet és a direktórium elnöke volt... erős osztályérdeket és uralmat képviselt: mindig a proletár érdekek kielégítését nézte". A Királyi Törvényszék által kiadott vádindítványon neve együtt szerepel 9 kisújszállási proletár nevével. Eredeti elbocsátó levelük tanúsítja, hogy a szolnoki börtönből 1922. január 22-én, közkegyelem folytán szabadultak ki. A kisújszállási proletárdiktatúra idején vezető szerepet vállalt négy gimnáziumi tanár a börtönbüntetésen, illetve az internáláson kívül állásával fizetett politikai meggyőződéséért. Borzsák József kétszeri internálása után Monoron, szülőhelyén tartózkodott, s az egyháztanács utasítására az 1921/22-es tanévre szabadságot kért. Ezt meg is kapta, de azt is közölték vele, hogy tanári működését lehetetlennek tartják, ezért mondjon le, vagy kérje nyugdíjaztatását. Ő erre nem volt hajlandó. Az egyházmegyei bíróság, megvizsgálva ügyét, első, másod, sőt harmadfokú ítéletében is meghagyta őt tanári állásában. Erre a tanári kar 1921. április 14-i beadványában ,,a testületből kiközösíti, a tanári kar belső békessége érdekében még a tanári szobában sem tűrheti meg". Indoklás: „a proletárdiktatúra alatt tanúsított és a tanári tekintélyt úgy a szülők, mint 29

BORZSÁK J. visszaérni. MSZMP SZMB Arch. M.A. 162