Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Horváth Lajos: Az Ujszászi család a XV-XVI. században / 9. o.

szarvasi és újszászi szálláskapitányok Zsigmond király adományából megszerezték Ujszász és Szarvas települések birtokát. A birtokokat tehát valamikor 1387—1424 között adományozta nekik a király, de nem közvetlenül a perről tudósító oklevél előtt, mert az világosan szól már egy korábbi megegyezésről, ami azonban nem teljesült a jászkapitányok ellenállása miatt, s ezért újból rendezni kellett az ügyet. Zsigmond bizonyítja, hogy „előtte István fia János, Péter fia Tamás és Miklós fia Péter a szarvasi és újszászi királyi jászok vagy filiszteusok kapitányai amiatt emeltek panaszt, hogy nevezett jászok közönsége őket szokásuk és szabadságuk ellenére a jászok által a király részére tenni szokott minden fizetések és taksák és adózásoknak velük együtt való teljesítésére, amire pedig soha nem köteleztettek, kényszeríti, s amikor e részben a király előtt megjelent más jászok azt állították, hogy nevezett kapitányok e fizetésekkel kötelességszerűleg tartoznak, a felek megnevezett tanúik nyilatkozatának magukat alávetették, kik is név szerint Kompolth négyszállási és Beké Péter szentgyörgyi kapitányok az evangéliumra tett eskü után azt vallották, miszerint János, Tamás és Péter Ujszász és Szarvas faluknak Zsigmond királytól megszerzése után a királyi részre e jászoktól járó tartozást, censust, vagy adót a többi jászokkal fizetni sok ideig vonakodtak, mígnem a jászok panaszára a király elrendelte, hogy fizetni tartoznak, s végre eredetileg úgy egyeztek ki, hogy János, Tamás és Péter közül mindegyik évenként 100 dénárral számított 16 forintot feliben Szent György, feliben Szent Mihály napkor tartoznak megfizetni; de azután a jászok erre ráállni nem akarva, újabban abban állapodtak meg, hogy János és Péter évenként külön 20, Tamás pedig 16 forintot fizessen. E tanúvallomás alapján, valamint János, Tamás és Péter sokféle szolgálataira való tekintettel, a jászoknak is beleegyezésével, az újszászi és szarvasi kapitányságot minden jogaival, hatóságaival s jövedelmeivel Zsigmond nevezett János, Tamás és Péternek s ezek örököseinek adományozta oly módon, hogy ezek a 20 forintot évenként külön a jászoktól járó királyi jövedelmekbe megfizessék; ezen kívül, ha királyi parancsra a jászok egész közönségének hadi szolgálatra, melyre szokásból kötelezettek, kell indulni, János, Tamás és Péter az ilyen sereghez saját költségén nyolc tegzessel menni tartozik; más adózás és szolgálat alól azonban felmentetnek."

6 Mint látjuk, az összeütközés tárgya és tétje nem kevesebb, minthogy az egykor a jász universitasba tartozó személyek királyi birtokadományban részesülve és a szálláskapitányi rangot megszerezve már fölötte állónak érzik magukat a jászok egyetemességének. Legfőképpen azért, mert a feudális birtok megszerzése szerintük egyben az adózók köréből való kivételt, azaz adómentességet is jelent. A jász közösség ereje ekkor még képes volt megakadályozni számukra a census teljes eltörlését, sőt egy korábbi megállapodáshoz mérve adójuk összegét még fel is emeltette, mutatva ezzel is a jász társadalom feudalizációjának kezdeti, csenevész voltát.

7 A viszály azonban nem ült el, mert 1439. április 24-én Budán Erzsébet királyné átíratta és újból megerősítette az előző oklevelet a panasztevők kérelmére, akik az előzőekben szerepeltekhez képest már a második nemzedéket képviselik: Péter fia Tamás, 6

GYÁRFÁS I. 1883. 208-209. 7 KRING Miklós: Kun és jász tarsadalomelcmck a középkorban. Bp. 1932. 43-44.; GYÁRFÁS István: Galgóczy kritikája. Századok, 1878. 564. 11