Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.
a Szabadelvű Párt újabb ülésén Erdély Sándor igazságügyminisztert Jászberény országgyűlési képviselőjévé jelölték Apponyi Alberttel szemben. A kormánypárt szervezkedését Apponyi megmaradt hívei sem nézték tétlenül. 1896. szeptember 19-én a Lehel Szállóban pártértekezletet rendeztek, majd október 10-én maga Apponyi Albert is Jászberénybe érkezett és a főtéren választási beszédet tartott. Bár a Szabadelvű Párt a városban több hívet tudott maga mögé állítani és a szabadelvűek a kormány erőteljes támogatását élvezték, az erőviszonyok a választások előtt mégis kiegyenlítettek voltak. A közbirtokossági földek felosztását, az iparosítást és az ezzel járó munkaalkalmat követelő nincstelenek rétege és a szegényparasztság nagy része nem rendelkezett választójoggal. A szavazásra jogosult közép- és szegényparasztok, a kereskedők, az iparosok és az értelmiség többsége Apponyival szembefordult, de a gazdagparasztság szinte teljes egészében Apponyi mögé sorakozott fel. A Szabadelvű Párt támogatásával kialakult liberális összefogás, a jászberényi pártviszonyok alakulása különös jelenségnek tekinthető. A parlamenti harcokban a Nemzeti Párt a Függetlenségi és 48-as Párttal az 1890-es évek közepén bizonyos fokig együttműködött, ugyanakkor Jászberényben a függetlenségiek és az Apponyiban csalódott körök alakították újjá a Szabadelvű Pártot. Míg a parlamentben Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején a kormánypárt és az ellenzéki pártok viszonya a végletekig kiéleződött, Jászberényben az ellenzékiek egy Apponyi megbuktatásán fáradozó kormánypárti csoportot hoztak létre. A maradi és korrupt gazdagparaszti vezetés az 1890-es évek közepén a Jászeszme" hangoztatásával már nem tudta a valós problémákról elterelni a figyelmet. A kisbirtokosok elszegényedése, a gazdasági hanyatlás olyan méretűvé vált, hogy a lakosság nagyobb része a reakciós gazdagparasztság uralmát, a fejlődést gátló, antiliberális intézkedéseket és a városi vezetés korrupcióját már elviselhetetlennek tartotta. A kiváltságos múltból származó gazdasági és politikai elszigeteltség jóidéig meggátolta a haladóbb társadalmi rétegek törekvéseit és elodázta a kapitalista gazdasági viszonyok elterjedését. A Bánffy-kormány azonban pártpolitikai érdekből Apponyi jászberényi bázisa ellen fellépett és ez a beavatkozás a liberális erők felülkerekedését eredményezte a városban. Ez alkalommal, a jászberényi politikai mozgalmak történetében először, a városi képviselőtestületen belül alakult pártok az országos pártviszonyoknak megfelelően rendeződtek, illetve különültek el. Az egyik oldalon a Szabadelvű Párt, illetve a vármegye által támogatott liberális, ún. úri párt, a másik oldalon pedig a magát továbbra is nemzeti pártinak valló parasztpárt állott. A Jászberény politikai életére sorsdöntőnek ígérkező országgyűlési képviselőválasztásokat 1896. október 27-én rendezték meg. Apponyi Albert és a kormánypárti Erdély Sándor szavazóinak száma azonosnak tűnt és az adatok összesítéséig nem lehetett tudni a rendkívül szoros küzdelem eredményét. Végül mégis Apponyi tábora 95 Uo. 1896. okt. 10. 96 Uo. 1896. okt. 17. 116
