Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.

Jászberényben a kiváltságos múltból eredő elzárkózás, a tőkés termelési mód­szerekkel szembeni idegenkedés, a lakosság alacsony iskolázottsági szintje, a kormány­tól elszenvedett sérelmek a Jászkun Kerület és a törvényszék felszámolása miatt, a tágabb kitekintéssel, külső érdekeltségekkel rendelkező földbirtokosok és tőkések hiánya, a polgárosodott elemek, a zsidók rendkívül alacsony száma a városban az át­lagosnál is jóval elszigeteltebbé, partikuláris jellegűvé tette a politikai mozgalmakat. A konzervatív és partikuláris szemléletmód kisebb mértékben ugyan, de a szegényebb néprétegekre is hatott, amelyet a gazdagparasztság saját pozícióinak, s ezzel együtt Apponyi érdekeinek védelmére kihasznált. Az 1880-as évek végén Apponyi Albert politikai pályájában jelentős fordulat következett be. Apponyi, aki az agrárius eszméket és a konzervatív szociálpolitikát az elsők közt népszerűsítette Magyarországon, belátta, hogy ezek az elképzelések a hazai viszonyok közt nehezen valósíthatók meg, s a néptömegek támogatását e módon nem lehet megszerezni. A konzervatív szociálpolitika gyakorlati szervező munkáját Károlyi Sándorra hagyva, ő maga egyre inkább a közjogi kérdések felé fordult. Útkeresésének sorsdöntő lépését az 1889. évi véderővitával keltezi, amely Tisza Kálmán másfél év­tizedes uralmát elsöpörte. Apponyi a nemzeti jelszavak tömegmozgósító erejét fel­fedezve új formulát alkotott, szavakban a nemzeti élet teljességét követelte. Sajátos filozófiai eszmefuttatásokba merült. Új elképzeléseit a nacionál-darwinizmus felhasz­nálásával indokolta meg. E nézetek szerint a létért folyó küzdelem az élővilág olyan általános törvényszerűsége, amely az egyedi lények mellett a nemzetek sorsát is meg­határozza. Biológiai szükségszerűség, hogy egy nemzet a fennmaradása minden létfel­tételével, tehát a nemzeti élet teljességével rendelkezzen. E létfeltételek legfontosabb­jai közé tartozik a nemzeti hadsereg. Apponyi követelései azonban rendkívül szerények voltak, amelyekkel a nemzeti organizmus hiányosságait aligha lehetett volna pótolni. A véderővita idején csupán a magyar nemzeti szellem ápolását sürgette a hadsereg ma­gyar részében, továbbá a magyar szellemű tisztképzést. 1892. január 5-én Apponyi pártja a Nemzeti Párt nevet vette fel és új progra­mot adott ki Az új nemzeti követelések csak formaságokra korlátozódtak: magyar udvartartás, címer és magyar katonai oktatás. A program gazdaságpolitikai része az agrárius elképzeléseket vette át, továbbá az önálló magyar bank létrehozását, és a kor­mány párthatalmi érdekeket szolgáló korrupciójának kiküszöbölését követelte. Appo­nyi pártja azonban a 67-es kiegyezést továbbra is sérthetetlennek tekintette. A Nem­(lábjcgyzet folytatás előző oldalról) gát a képviselőház ügyei nem érdeklik. E partikuláris szemléletmód bizonyos fokig a magyar­országi vidéki kisvárosokra általánosan jellemző volt. A jelenség más okokra is visszavezethető, így pl. arra, hogy a parlamenti politikai élet a vidéket érintő társadalmi, ill. gazdasági kérdések­kel alig foglalkozott, de akadály volt a lakosság alacsony műveltségi szintje is, s nem utolsó­sorban az egyedüli hírforrás, a sajtó viszonylagos fejletlensége. 1849 és 1914 közt Magyaror­szágot nem érte olyan, a nemzetközi helyzetből eredő hatás, amely az egész lakosságot felrázta volna, a külpolitika és az országos események iránti érdeklődését váltotta volna ki. Az I. világ­háború, a forradalmak és a trianoni békeszerződés ezt a passzivitást megváltoztatta, az 1920-as években pedig a rádióhírközlés elterjedése a vidék elszigeteltségét tovább oldotta. CSORBA László: Apponyi Albert, a konzervatív ellenzéki. In: Interpress Magazin 1981/12. 38­39. 108

Next

/
Thumbnails
Contents