Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.
viselőjét látta. Az 1884-es májusi incidensre feltehetően azért került sor, mert Apponyi nem tudta megakadályozni, hogy a királyi törvényszéket elvigyék Jászberényből. A 48-as Párt ezt a kudarcot kihasználta és a néptömegeket a képviselő ellen izgatta. A júniusi választásokon azonban mégis Apponyi győzedelmeskedett báró Orbán Balázs függetlenségi jelölttel szemben. 63 A 80-as évek második felében Jászberényben a megszüntetett Szabadelvű Párt után a Függetlenségi Párt is lassan elsorvadt. Az 1887-es választáson Orbán Balázs újból megpróbálta régi híveit mozgósítani, de egy későbbi sajtótudósítás szerint „a 48-asok Apponyi fölényét látva már csak a zászló becsületéért harcoltak. A kiváltságos múltból táplálkozó jászberényi konzervatív ellenzékiség teljes harmóniába került a nagynevű képviselő személyiségével, akinek parlamenti tevékenységét választói szinte kritikátlan elfogultsággal fogadták. E látszólag tökéletes összhang ellenére Apponyi és a jászberényi vezetés nézetei és egymással szembeni elvárásai teljesen különbözőek voltak. Apponyi Albertnek a jászberényi választókerület rendkívül olcsó mandátumot jelentett. Emlékirataiban írja: „Midőn ott először megválasztottak, még viseltem legális költségeket: azután ezeket sem... Rendesen egy árva garast sem költöttem, zászlót, jelvényt sem fizettem; szóval a szó legszorosabb értelmében ingyen mandátumot élveztem. A cigánynak adott borravaló és a vasúti menetjegy volt az egész választási költségem." 6 Apponyi a jászberényi mandátum megszerzése után jogot formált arra, hogy hevesen támadja ellenfeleit, a dualizmuskori rendszert a választási korrupcióért, elfelejtve, hogy saját politikai pályafutásának kezdetén éppen ő áldozott a legtöbb pénzt a szavazatok megszerzésére. Jászberényi híveivel a hosszú, 52 éves képviselői mandátum idején sohasem alakult ki szoros, személyes kapcsolata. E viszonyról emlékirataiban így ír: „Az évenként tartott beszámoló és ehhez fűzött politikai beszélgetések alkották egész fegyverzetemet. A legideálisabb viszony volt ez, amely választott és választó közt gondolható, mert ők azzal az őszinte hittel követtek, hogy ezáltal hazájuknak szolgálatot tesznek. 6 Apponyit merev, arisztokratikus egyénisége eleve alkalmatlanná tette az egyszerűbb származású személyiségek felé való közeledésre, noha szónoklataiban a hallgató közönség igényeihez mindig mesterien alkalmazkodott. Személyes, baráti viszonyt azonban még a város vezetőivel sem tudott és nem is igyekezett kiépíteni. Mandátuma így is biztosítva volt. A képviselőházi naplók adatai szerint Apponyi Albert Jászberény ügyeit ritkán vitte az országgyűlés színe elé. A jászberényi törvényszék megtartásáért sem küzdött eléggé kitartóan. A törvényhatósági székhely visszaszerzéséért pedig egyáltalán nem tett, de mint ellenzéki képviselő nem is tehetett eredményes lépéseket. Apponyitól, a dualizmuskori politikai élet egyik vezéregyéniségétől aligha lehetett várni, hogy energiáját a jászberényi helyi érdekek képviseletével köti le. Ez arisztokratikus szemléletmódjával is ellenkezett volna. Szinte kizárólag az országos politikai kér63 Uo. 64 Uo. 65 APPONYI A. 1922. I. 117.; 159. 66 Uo. 159. 105
