Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.
Tisza Kálmán-féle fúzió következtében jött létre, amikor a kormánypártot túlságosan liberálisnak tartó arisztokraták Sennyei Pál báró vezetésével megalakították a Jobboldali Ellenzéket. Az elnevezés ellenére a párthoz számos polgári célokért küzdő politikus is csatlakozott. A birtokukat modernizálni kívánó arisztokraták politikai tevékenysége sem tekinthető egyértelműen reakciósnak, hiszen a középbirtokosok legfőbb védőbástyáját, a feudális elemeket megőrző vármegyét támadták a legkeményebben. Bár a párt az 1875-ben közzétett programjában ,,a zempléni pontokban" nemcsak a választójog korlátozását, az ötéves parlamenti ciklust, az erős központi kormányzást követelte a 67-es alap megőrzésével, hanem a közigazgatás egyszerűsítését, a takarékos pénzügyi politikát is sürgette, amely kétségtelenül progresszív vonásokat jelentett. A pártot azonban a választásokon nem támogatták a lakosság nagy tömegei. A konzervatív politikának rossz csengése volt Magyarországon. Az 1848 előtti idők és az abszolutizmus aulikus emlékét idézte. Ezért a konzervatív irányzatot a közvélemény nemzetietlennek tartotta. Nem foglalkozott a párt az Európában kibontakozó katolikus konzervatív szociálpolitikai reformtörekvésekkel sem. Sennyei báró pedig merev egyénisége révén egyenesen alkalmatlannak bizonyult a vezetésre. 1878-ban a párt a jobb hangzású Egyesült Ellenzék nevet vette fel, s tagjainak sora számos új személyiséggel növekedett, akiknek legnagyobb része a boszniai okkupáció révén kitört politikai válság idején hagyta ott a kormánypártot. A választási mozgalmak Apponyi Albert jászsági fellépésétől a millenniumig Az Egyesült Ellenzék meglehetősen laza csoportosulás volt. Vezérei a legkülönbözőbb nézeteket képviselték, s ezért világosan megfogalmazott közös politikai programot sem alkottak. Nem véletlenül nevezte a korabeli szóhasználat az Egyesült Ellenzéket „habarék-párt"-nak. A párt különböző irányzatainak vezetői azonban a korszak legtehetségesebb magyar politikusai közé tartoztak, akik az 1870-es évek végétől Apponyi A Wertet tekintették vezérüknek. Apponyi az 1878-as választások idején járt első ízben Jászberényben, amikor barátját az egyesült ellenzéki Lipthay Bélát a város mandátumáért folyó harcban személyes jelenlétével támogatta. Apponyi sorra látogatta a legtekintélyesebb gazdákat, majd közvetlenül a választás előtti órákban nagy hatású beszédet mondott. Közreműködésének köszönhetően Lipthay Béla a jászberényi választókerület mandátumát megszerezte. A jászberényi lakosság vezetőinek fejében már Apponyi sikeres bemutatkozásakor megfordult, hogy a következő választáson Jászberény képviselőjelöltjének őt kérjék fel. A hároméves ciklus leteltével 1881 májusában Lipthay Béla az őt felkereső jászberényi küldöttséggel közölte, hogy a város képviselőjelöltségét nem vállalja el ismét. Lipthay váratlan visszalépése zavart keltett Jászberényben. 45 Ekkor már nyil43 Uo. 44 Uo. 45 Uo. 99
