Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Rádai Levéltár 1819. évi irataiban / 63. o.

varja a templom csendjét. A választás, mindig vasárnap délelőtt, istentisztelet után történt, ahova egyenesen a templomból mentek át a választók és a prédikátor által javasolt emberek közül „a voksok többsége által" választottak, majd ugyanitt ,,az Kösség jelenlétében azonnal feleskettettek." A lelkész tájékoztatásából az is kiderül, hogy a presbiteri gyűlés a napirendnek megfelelően változó összetételű. A tisztán egyházi érdekű gyűléseken csak a választott egyházi személyek vannak jelen a lelkész elnöklete alatt, de ha közrendű személyek jelenlétére is szükség van, akkor kibővül a létszám a helységben birtokos „uraságok emberei közzül" választott személyekkel, és ami „... ezeknek jelenlétekben és egyetértésekkel határoztatik, az egész gyülekezet által helybenhagyottnak esmértetik". Ha azonban olyan fontos témáról van szó, amelynek tárgyalásán a „Kösség" minden tagjának, azaz minden gazdának a véleményére szükség van, akkor istentisztelet után „... egy az dolgot közelebbről illető beszédnek is elmondásával az közgyűlés és tanátskozás az templomban tartatik."

29 A lelkész igen komolyan vette a gyülekezeti munkát és megtévedt híveit fáradhatatlanul igyekezett „édesded tanátslásokkal, indító okokkal, útmutatásokkal jobb ösvényre által vinni". Munkája eredményességének fokozása érdekében persze azt is hozzátette minden esetben, hogy ha a szép szó nem használna „...az ekklésiai gyűlés előtti megjelenés... azonnal az egész Helységben közönségessé lesz és nem lehet, hogy maga után gyalázatot ne vonjon." A konzisztórium azután — teszi hozzá informátorunk — „... illyetén személyekkel ez vagy amaz keménységgel el szokott bánni." „Ha a botránkoztató életű" — ismételt figyelmeztetés után — istenkáromlást követ el, vagy házastársát megveri, akkor „pro correctione" (megjavítása érdekében) a „külső" elöljáróságnak, súlyosabb esetben az úriszéknek, vagy a szolgabírónak adatik át, ahol „elszenvedtetik vele" a megfelelő testi fenyítést. A notórius borisszákat, templomkerülőket, paráznákat a látogató esperesnek szokták bejelenteni, aki azután, ha maga nem boldogulna, az egyházmegyei gyűlés elé viszi az ügyet. Ha ez sem használ, akkor „... egyéb hátra nem marad, hanem békességben és óhajtva várnunk, míg az illyetén bűnös az belső kegyelem által megszenteltetik". Természetesen minden alapvető vonásában egyezik az előbbiekkel a helyi igazgatás pirosi gyakorlata. Itt a presbitérium 6 választott személyből áll, „Kik a templomban az Kösségtől szabad vox által választattak", és a külső elöljáróság négy tagjával együtt nyomban fel is eskettettek. A látogatás időpontjában lazának tűnik itt a közösség fegyelme, mert a lelkész csak reméli, hogy a „Czégéres vétekben élőkre", „versengő házas társakra", „...az közönséges isteni tiszteletet nem gyakorlókra" vigyázni fog ezután a presbitérium. Ö maga csak a különélő házastársak esetén tud eredményről beszámolni, mert azokat „... szívekre kötvén a kárt, mely abból mind magokra, mind magzatjaikra, mind az közönséges Társaságra következik, öszve békéltette", így azután a gyülekezetében legalább különélő házaspárok nincsenek.

30 A feudális-kori falutörténeti dokumentumok kutatója állami és földesúri forrásokban szinte soha, egyházi forrásokban is csak nagyon ritkán találkozik a harangozó 29 / , „ A XVIII-XIX. századi Kisújszálláson így zajlottak le a tisztán politikai jellegű akciók is, csak ebben az esetben az érdekeltek a parókia helyett a városházára vonultak. 30 - - , RÁDAY Lt. uo. Pacsér es Piros. Községenkent: II. (Az eklézsia helyi igazgatása.) 78