Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Rádai Levéltár 1819. évi irataiban / 63. o.

Báthory Gábor püspök roppant fontosnak tartotta a presbitériumok meggyökereztetését, ezért minden lelkésztől részletes jelentést kért azok választásáról és működéséről. A ma történésze neki köszönheti, hogy a keletkezés pillanatában tekinthet be a „kösség" igazgatási szerveinek kevéssé ismert világába. A falusi közösségek igazgatásának gyakorlatára vonatkozóan ez a forrás azt is bizonyítja, hogy a kor református többségű helységeiben élhetnek különböző vallású és nemzetiségű emberek (Piros), de „politica communitas", azaz ,,Kösség", csak egy van, s csak a modern kor bürokratikus gyakorlatában különül el annakegyházi és világi része. Bizonyos, hogy mindkettő ugyanannak a közösségnek a képviselője, csupán munkamegosztás van közöttük. A bíró által irányított elöljáróság mindenekelőtt az anyagi vonatkozású ügyeket intézi, és a magasabb állami szervezetek (megye, helytartótanács) előtt képviseli az egész közösséget, az egyház helyi vezetősége pedig az erkölcsi s politikai kérdések preventív jellegű ellenőrzését végzi, s csak végső esetben fordul a közigazgatás különböző fórumaihoz. A két szervezet tagjai pedig ugyanannak a vagyonos társadalmi rétegnek a képviselői, amely meghatározó szerepet visz minden község belső életének irányításában. Ennek előrebocsátása után lássuk mindezek realizálódását a négy község presbitériumainak gyakorlatában. A református vezető testület választása Feketehegyen úgy történik, hogy a lelkész „...némelly alkalmasoknak látott személyeket candidal" egy olyan választó testület számára, amelyben azok az egyháztagok vesznek részt, akik beleszólhatnak a gondnokok (kurátor) évi számadásaiba, de ők hagyják jóvá a lelkész jelölését is, aki ezt követően ismerteti a kandidáltakkal vállalt kötelességüket, majd a templomban felesketi őket. A feketehegyi presbitérium üléseit ,,... valamikor az szükség kívánnya", a parókián tartja, itt intézik az egyház folyó ügyeit, de ide kerülnek azok az emberek is, akiket a presbiterek jelzései alapján a lelkész korábban már magához hívatott, hogy meggyőzze őket magatartásuk tarthatatlanságáról. Ha nem boldogul velük, akkor a presbitérium még egyszer figyelmezteti őket, s ha nem hajlandók megváltozni, akkor a többnyire tagként jelenlevő külső elöljáróknak adja át őket feddés vagy fenyítés végett. Az egymástól különlakó házasokat pedig, ,,...minekutánna azokat öszve nem gyalulhatta, törvényes elválhatás végett az Vármegye székire igazíttya." Az ómoravicai lelkész igen tömör jelentésében nem közli a választás részleteit, csak annyit ír, hogy a presbiterek „Választatnak az prédikátor házánál, feleskettetnek az templomban." A gyűlések itt is csak alkalomszerűek, de minthogy ebben a helységben is vannak „versengő házasok", templomba ritkán járók, ezek figyelmeztetését a presbitérium „kötelességének esméri s tselekszi is." A szigorú ellenőrzés mellett is vannak azonban a gyülekezetben olyanok is „...az kik hit nélkül élnek edgyütt". azaz az élettársi formát választják a házasság helyett. Az ülés jegyzőkönyveit nem lévén a presbyteriumnak Actuariussa" a lelkész vezeti, de a világi elemek jelentkezésének újabb jeleként a presbitériumnak felelős kurátor számadása már „... az nótárius úr által" íratik be egy külön jegyzőkönyvbe. A pacséri prédikátor valóságos kis tanulmányt írt presbitériuma tevékenységéről. Tőle tudjuk, hogy ők azért választják a presbitereket a parókián, hogy az elöljárók választásával együttjáró „sibongások, ellenvetések, perlekedések" lármája ne za77