Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Rádai Levéltár 1819. évi irataiban / 63. o.

szólva 100 véka búzáról, illetve árpáról beszél,

22 6 forintban rögzíti az adandó sovány sertés árát, és megmondja azt is, hogy egy véka kása és egy véka lencse együttes ára 2 forint. Itt a legkevesebb (3 öl) a tűzifa, de arról megtudjuk, hogy e tételen keményfa értendő, kiegészítő fűtőanyagról azonban hallgat a forrás. Ez Pa csér esetén annál meglepőbb, mert díjlevele a fentieken kívül még a só- és a faggyú mennyiségét illetően is pontosan egyezik Kisújszállás 1792. évi díjlevelével, amikor a két lelkész jövedelmét egyenlősítették, s egységes díjlevelet állítottak össze mindkettőjük számára. A kisújszállási díjlevelekben pedig határozottan rögzítve van, hogy a tüzelőjárandóság 4 öl tűzifa, 600 kéve nád, vagy 6 szekér szalma. Azonkívül Pacséron hiányzik még 6 icce vaj, meg 4 icce méz is.

23 A forrás másik helyén pontos információkat kaphatunk a lelkészi járandóság alapját jelentő egyházi jövedelmekről. Ezek forrásaként a lelkész a perselypénzt, az „önként való felajánlásokat" és a halottra való harangozás díját említi, de legfőként az ágybérre utal, mert az ágybérben fizetett gabonának fele az egyháznak marad. A jövedelem növelésének lehetőségei között megemlíti az ágybér és a harangozás taxájának emelését, meg az olyan — társadalmi munkában vállalt. — szántás-vetés gyakoribbá tételét, amelynek díja az egyházat illetné, de az első lehetőség említése után azonnal megjegyzi; hogy „...kivált az mostani pénz szűkiben lárma nélkül munkába sem vétethetnék", a másodikra pedig azt, hogy ,,... e részben is az akadályok sokak." Ami annyit jelent, hogy egyelőre az emberek ellenállása miatt változásra nincs remény. Nem tudjuk a pacséri parochiális telek pontos nagyságát, mert mennyiség helyett a pacséri lelkész azt hangsúlyozza, hogy „Az egész sessio szabad ususban" van, de a többi helységhez hasonlóan a gyülekezet kötelessége az őszi és tavaszi mag alá való szántás, meg a behordás, és ugyanakkor „...a földbe magot adni, takartatni az prédikátor maga tartozik." Új elem viszont, hogy a prédikátori kaszálóba „12 kaszásokat ad egy napra" az eklézsia, és a széna „felgyűjtését, behordását is meg fogja tenni."

26 Amint csökken a feldolgozandó díjlevelek száma, úgy fogynak az új elemek, illetve varicáiós lehetőségek is. Piros esetében, minden bizonnyal a lelkész sajátos értékrendjének megfelelően, roppant lakonikus a járandóságok felsorolása. A készpénz itt is száz forint, de ebben az esetben nem azonos a búza és az árpa mennyisége, mert 40 pozsonyi mérő búza mellett mindössze 20 mérő árpa szerepel. Minthogy a díjlevél nem pillanatnyi állapotot rögzít, hanem hosszú távra gondol, úgy véljük, hogy itt a lakosság mezőgazdasági tevékenységében is a búzatermelés dominál, mert a gyülekezetek rendszerint abból a terményből vállalják szívesebben a nagyobb mennyiséget, amely bővebben áll rendelkezésükre. A kemény tűzifa itt éri el 5 ölben a legnagyobb mennyiségét, de a húst, sót, faggyút említeni sem érdemes, mert mennyiségük szinte azonos az előbbiekkel. A stóla összege is azonos, csak az esketési díjnál találunk változást, amikor azt 22

1 véka = 25-35, de általában 32 liter. Néprajzi Lexikon V. 1982. 521. 23

KISSG. 1959.29. 24 RÁDAY Lt. uo. Pácser. II. Az eklézsia helyi igazgatása. 25 Az agybér (lecticale) a házaspárok után íizctett ber, gyakrabban parber. BARTAL Antal: Glossarium ... Lipsiae BCMI. Reprint kiad. 1983. 372. RÁDAY Lt. uo. A pacséri lelkész konvenciója. Melléklet. 75