Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Rádai Levéltár 1819. évi irataiban / 63. o.

Templomok, tornyok, parókiák A szolnoki kivándorlók kitűnő földön települt, népes falvaiban jómódú emberek éltek. A közöttük járt egykori utas ennek első példáját a helységek legszebb helyén álló templomokban és parókiákban láthatta. A Türelmi Rendelet kiadásakor (1781) ezek a települések még nem is léteztek, de a századfordulóra már mindegyiknek megvolt a maga korszerű, szép temploma. A feketehegyi lelkész nem ír arról, hogy a megtelepedés után két évtizedig hová jártak hívei templomba, csak azt közli, hogy az 1804-ben, tiszta téglából épült templom és torony igen jó állapotban van. A három harang azonban arról árulkodik,hogy lépésről lépésre haladt előre a feketehegyi gyülekezet is. Az 1782-ben Budán Brunner mester műhelyében öntött 24 fontos csengettyű, meg a Butos János költségén a pesti Heinrich Ebertnél, 1800-ban vásárolt 3 mázsás társa még haranglábon kellett hogy szolgálja a közösséget. 1815-ben a drávaszögi Csuzáról idekerült Kertvéllesy Pál tiszteletes megöntette a 9 mázsa 30 fontos nagyharangot, amelynek erős hangja a határ legtávolabbi zugába is eljutott. Az ómoravicai templom szívós emberi munkával, 1790-1815 között nyerte el azt az alakját, amelyet Báthory püspök láthatott. Hazulról hozott technológiával készült, anyaga „tsupa vájog", de alighanem hiányzott itt a jóféle kunsági sárga földön kívül a vályog anyagába keverni szokott sziksó is. így azután rövid időn belül ,,az ajja téglával kívül belül ki rakattatott, kétszer reparáltatott". Amikor a gyülekezet megnövekedett, a templomot megnagyobbították, s eléje erős téglából tornyot építettek. A két harang közül az egyik a templomnál, a másik a toronynál régebben készült, tehát itt is állhatott eredetileg harangláb. A két mázsa 94 fontot nyomó kisebbiken csak ez az inscriptio olvasható: Készült Pesten, 1787-ben, „az 5 mázsa 29 fontot nyomó nagyobbik felirata" viszont ez: ,,Az Ómoraviczai Reformata Ekklésia tulajdon költségén öntetté Budán, 1807-be." Pacsér lelkésze is pontos kronológiával örökítette meg gyülekezete templomépítő erőfeszítéseit. A templom 1790/1791-ben épült. 1797-ben ragasztatott hozzá a bejárat elé a cinterem, 1810-ben készült ,,kő téglából'" a torony. Hogy mivel volt eredetileg fedve a templom nem tudjuk, de az bizonyos, hogy 181 6-ban „újonnan és egészen ... bétsi sindellyel fedeztetett." A toronyban levő két harang közül a 140 fontos kisebbikbe eredetileg ezt a szöveget öntötték: „Mich. Johann Kholl und Anton Litmann in Pest 1785", majd utólag metszették rá, hogy „A Báts-Éri Ref. Szent Ekklésiáé". A 388 3/4 fontos nagyobbik harangot Henricus Eberhad mester öntötte 1810-ben Pesten, s vásárlói metszették rá, hogy „A Pa cséri Reformata Ekklésia Készíttette Pesten, MDCCCX1. Észt." A pirosi templom építésének leírását az teszi számunkra értékessé, hogy itt nemcsak a személytelen eklézsiával találkozunk, hanem név szerint megnevezett építőkkel is. Megtudjuk azt, hogy téglavetők égették azt a téglát, amelyet azután Csomós Pál és Dus Sámuel raktak fel két ölnyi magasra. A fenyő fűrészárut (gerendát, deszkát) a lakosokra kivetett pénzből és „kéregető alamisnából" vásárolták, a teteje Tolnai Pál újvidéki kereskedő által ajándékozott „deszkákkal béboríttatott", és „elkezdődött benne karátsony Innepe előtt 5 héttel az Isteni tisztelet." Az 1819-ben „meglehetős ál67