Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Rádai Levéltár 1819. évi irataiban / 63. o.
gok szerepelnek. - Alighanem legjobban járt Piros, mert a Kamara helyett csak egy úr telepedett rájuk: „gróf Brunswik Ő Nagysága". 7 Ez az alig egy évtizednyi idő alatt lezajlott változás eredményezte, hogy a XIX. század elejétől már nem számolhatunk a négy falu lakóinak életét azonos módon befolyásoló, egyetlen uradalommal. Ezután csak a közös eredet tudata, a közös társadalmi környezet és az azonos vallás kapcsolja össze őket. A tulajdonviszonyok után következzék a négy község 33 esztendőt kitevő előtörténete, hiszen Báthory püspököt a gyülekezet „fatumjai" is érdekelték. Történeti ismereteinkhez legközelebb a feketehegyi közlés áll, amely elmondja, hogy „... értésekre esvén némely kunhegyesi gazdáknak, hogy II. József ...a Magyarországon találtatott több pusztákat lakosokkal kívánnya bé ültetni", ezek között a Feketehegyi pusztát, ,,... mellyet anno 1785 el is foglaltak' 1 . A közlésben az is szerepel, hogy nem maradtak sokáig egyedül Feketehegyen a kunhegyesiek, mert az ország egyéb részeiből, de főként Tiszaburáról is érkeztek „betsületes lakosok", és bár a rendelkezésre álló földek időközben mind elfogytak, a beszivárgás még 1819-ben sem szűnt meg, Kertvéllesy Pál prédikátor érzékletes szavakkal idézi fel a szabad nagykunok és a földesúri világ első, közvetlen találkozását is. Megtudjuk tőle, hogy „...eleintén ... Robottra tellyességgel nem akartak a lakosok járni". Mikor azután az uraság sem szép szóval, sem fenyegetéssel nem boldogult velük, megérkezett a helységbe ,,...az Vármegye és az uraság részérül egy Sollennis Deputatio (nyilvános bíráskodásra kirendelt küldöttség) egy „Compania katona" kíséretében , és „...kitanulván a nyughatatlanság fejeit", első sorban az ismert Szél Gáspár iskolamestert „mint harangozót (agitátort) és irkálót", majd utána többeket is ,,... keménnyen páltzáztatta s kötelességeknek tellyesítésére hajtotta". Ez a keserves tapasztalat - mutatis mutandis - mindenütt kimutatható, és sok évtizeden át táplálja majd a Jászkun Kerületek szabad világa utáni nosztalgiát, az 1818-ban már 2 648 lelket számláló Feketehegyen csakúgy, mint a többi településen. Talán Ó mora vi cán volt más a helyzet, s a viszonylag nyugodt fejlődés segítette a feledést, mert a kiköltözésről csak annyit közöl a jelentés, hogy II. József császár „...ezen eddig volt camerális pusztát 1785-ben a Kun- és Jász Districtusokból (kerületekből), nevezetesen Kardszagról, Madarasról és Jász Kisérből jövő lakosoknak lakásul engedte." Talán a feketehegyiek sorsára gondolva írja a 2 049 lelket számláló gyülekezet lelkésze: „Istené légyen érette ditsőség, ezen ekklésiának még eddig semmi fátuma nem volt." A pacséri közlés azzal kezdődik, hogy a helységet megszállott 200 gazda Kisújszállásról való volt, azután megtudjuk azt is, hogy „...későbben vármegyés helyekről is széllengettek" közéjük telepesek, így többek között Törökszentmiklósról, Faddról, Dorogról, Izsákról, Szeremléről. Tudják még azt is Pacséron, hogy „... az vallás szabad gyakorlásáról tett kegyelmes ígéret mellett, bizonyos feltételek és egyesülések alatt" ülték meg őseik a Pacséri-pusztát, és e híres „Punctumokat" tartalmazó „Eggyező Levélnek originálissá a Jász Berényi Districtualis Levéltárban találtatik." E kedvezmények 7 . RÁDAY Lt. uo. Községenként: I. Az eklézsia. (A földrajzi és tulajdonviszonyokhoz.) 65
