Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: Megélhetőség Kisújszálláson a XVIII. század második felében (Conventiók, bérek, jövedelmek) / 29. o.

kerülőknél általános, a többi csősznél nem. A láncalja hossz- és területegység Kisújszálláson. (1 lánc = 10 öl, 1 szántóföldi láncalja 1000 n.öl, máshol a dűlők hossza befolyásolja a terület nagyságát, pl. 30 öles dinnyeföldnél 300 n.öl.) A különféle csőszök tartoztak lényegében a tágabban értelmezett mezei pásztorok fogalmába, s létszámuk 22-24 közötti a XVIIÍ/X1X. század fordulóján Kisújszálláson. Bérük kevés, a pásztorok legalsó rétegéhez sorolhatók. Ők is részesültek azonban a közös használatú határ juttatásainak lehetőségéből (dinnye-, krumpli-, kenderföld, nádsás- vagy kórónyilas). Bevételük kiszámítását nehezíti a rendelkezésre álló adatok és mértékek hiányossága. Az elmondottak alapján rövid összegzésül megállapítható: A közölt adatok — törekvésünk ellenére is - részlegesek, csupán hetekintésül szolgálnak egy helység redemptió-kori időszakának bér- és jövedelem-viszonyaiba, érzékeltetve a conventiók összetételét és strukturáltságát. Emellett nem foglalkozhattunk pl. olyan időszaki vagy állandó tisztségek bérezésével, mint a borbíró, pálinka inspector, malom-, kenyér-, pusztagazda, kútinspector, áren

da- és insurrectionális perceptor, ármáshadnagy, tizedes stb. Világosan kirajzolódik azonban, hogy a redemptionális viszonyok rendjének keretei lehetővé tették a megélhetés valamilyen módiát a lakosság minden rétege és csoportja számára. Még a legszegényebb elemek (nyomorultak, koldusok) is hozzájutottak a létminimumot jelentő eleséghez (kevés tanácsi segélyt kaptak időnként). Fontos volt, hogy a „Nemes Helységnek semmi hasznot" nem nyújtó kevés számú „henyélők" kivételével valamennyi szegény lakos részesül a redemptusi közföldek felosztásának maradékából. Kritikus helyzet kizárólag aszály idején jön létre (Pl. 1790-ben és 1794ben), amikor a legszegényebbek a réten ásott gyékénygyökéren vészelik át a tél viszontagságait, s kikeletkor galamb begy-fűből készült saláta és főzelék jelenti számukra az életben maradás reményét. Ilyenkor , a különben magabíró lakosok is sokan szűkiben vágynak az élelemnek, hogy magok is főtt ételt alig esznek ,.."

52 A különféle járandóságok (pénzben kifejezett) értékei azt mutatják, hogy éles különbségek a módos redemptusok és irredemptusok között voltak. Az éves cselédek, napszámosok, pásztorok és a helység szegényebb alkalmazottainak jövedelem-viszonyai között viszont nincs kiáltóan nagy eltérés. Ezeket a kategóriákat tekintve egzisztenciálisan kedvezőbb helyzetűek az esztendős cselédek és a helység szegényebb alkalmazottai, mivel foglalkoztatásuk folyamatos. Szemben a „darab időre" szegőd öt tekkel, s főként a napszámosokkal, részesaratókkal és nyomtatókkal, akiknek alkalmazása leginkább a későtavaszi, nyári, koraőszi időszakra esik. Járandóságuk alakulása is jelentősen függ a termés eredményétől. A pásztorok jövedelmét ugyancsak számottevően befolyásolják a mezőgazdaságot sújtó elemi csapások (árvizek, aszályok). Mindezekkel együtt, a különféle alkalmazotti és egyéb bérek közlésével talán viszonylag széles skálán sikerült közelebb hozni az érdeklődők számára olyan, nem elhanyagolható gazdaságtörténeti és szociális kérdéseket, amelyek megválaszolása nyitott, de kínálkozó számunkra. A helytörténeti kutatás pedig alkalmas arra, hogy az egyes emberi és sajátos közösségi sorsokban mutassa be a megélt történelmet. 52

SZMLKj. ir. Prot. 1791. II. 4. 107. sz., II. 6. 113. és 114. sz., iU. IV. 9. 316. sz. 59