Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: Megélhetőség Kisújszálláson a XVIII. század második felében (Conventiók, bérek, jövedelmek) / 29. o.

(7. táblázat folyt.) P ] Vetés Ruha Lábbeli irt Teleltetés 1771 6 1 kila őszi 1773 6 1 kila őszi 1790 12 — 1792 14 — III. rendbeli, „ valamellyest kaszás " 1753 5 - - 1, ha marhája van — — 1, ha marhája van — - 1, ha marhája van 1 pár bocskor 1 pár csizma A 7. táblázatból szembeötlik, hogy háromféle szolgát különböztettek meg a Nagykunságban munkaerejük és szakértelmük alapján. Az I. rendű szolga nem szó szerint volt „öreg", azokat sorolták ide, akik jól bírták a mezőgazdasági munkát fizikailag, s ebben már nagy gyakorlati készséggel, tapasztalatokkal rendelkeztek, így kisebb javításokat is (pl. szerszámok, ólak, épületek) rájuk lehetett bízni. A 11. rendű szolga fiatal, általában 20 év alatti legény vagy siheder, aki már tud kaszálni, munkájának ez a minőségi jellemzője. Természetesen gyűjtött, boglyázott is, s végezte az aratás, hordás, nyomtatás valamennyi műveletét. Tanulta a kocsi- és kazalrakást, szántott, vetett a tapasztaltabbak — gazda vagy idősebb szolga - irányításával. Végezte az állatok körüli szükséges teendőket. A ill. rendű szolga a „leggyengébb", a legtapasztalatlanabb, mert fiatal, 15-16 éves, vagy még kisebb korú, ezért csak „valamelyest kaszás". A szegődményes bérezés közölt adatainak ugyancsak szembetűnő, közös vonása, hogy két fő részből áll: készpénz és természetbeni juttatás. Nincs külön kimutatva, de a gazdánál lakó szolgának napi étkezés is járt. Amint a táblázat mutatja, a természetbeni juttatásnak három fő eleme volt: egyik a kenyérnekvaló biztosítása, a másik a cseléd ruházata és lábbelije, tehát olyan minimális szükséglet kielégítése, amely munkája zavartalan végzéséhez hozzátartozott. Harmadik: az állatteleltetési lehetőség, kikötve, ,Jia marhája van", tehát vagylagosan. Ez utóbbit a szolga anyagi helyzete javításának lehetőségeként tartották számon, éppen ezért jelentős, hiszen - e korszakra jellemzően — a vagyont az állatállomány nagysága fejezte ki. A szolga anyagi gyarapodását feltétlen elősegítette, ha a béréből szerzett jószágok: egy-egy fias tehén, néhány borjú és juh teleltetését meg tudta oldani. Az egyes kategóriák közötti különbségek a bérek mértékében és tartalmában jól kifejeződnek, hiszen az í. rendű szolga bére mintegy háromszorosa a 111. rendűének. Szoros kapcsolat van a gazdaság egészének növekedése, állapota és mindhárom rendű szolgák bérezése között is. Kedvezőtlen természeti viszonyok esetén, mint amilyen az 1790-es esztendő rendkívül aszályos időszaka volt, csökkentik vagy megszüntetik a természetbeni juttatásokat. Természeti csapások idején a lakosság nagyobbik fele éhezett, 39