Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: Megélhetőség Kisújszálláson a XVIII. század második felében (Conventiók, bérek, jövedelmek) / 29. o.
szabadság levelét nem mutathattya, megfogadni nem szabad, különben az oly gazda egy arany büntetésben fog maradni." 11 E forrás arról győz meg bennünket, mily nagy a cseléd függősége és kiszolgáltatottsága. A rendelkezés alapvetően a gazda érdeke szerint fogalmazódott, a szolga képviselete alig jut kifejezésre. Mindkét esetre vonatkozóan tudunk szemléletes példával is szolgálni. Büntetés 1792-ben ,,Rázsó András panaszolja, hogy szolgája, Daku Mihály ... most másodszor, minekutánna tudniillik először biró ur által szép móddal szolgalattyaba vissza állíttatott, őtet elhagyta minden igaz ok nélkül, kit is vagy jó móddal újra vissza állíttatni, vagy ha nem akarna, érdemlett büntetéssel illetne, s néki már fizetett 4 Rft 7 krt rajta megvétetni kéri. Nem akarván a rossz ember gazdájához vissza állíttatni, tsak azon mentség mellett, hogy bérit kevesellene, 12 pálczákkal j büntettetett tsapongásáért, az eló're felvett 4 Rft 7 krt pedig Rázsó Andrásnak adja vissza, meg parantsoltatott."12 Felmentés Csegei István nagygazda panaszolja, hogy „szorgos munka idején" Dikó István nevű szolgája elhagyta. „A szolga kérdőre vonatván azt mondja, hogy ő a miatt nem lakhatik, mivel T. Csegei István Úrral nem egyezhet, ki minden lépten-nyomon azt mondja: eredj, menj ... anyádba, nem kellesz nekem, de különben is igen szűkön tartja, úgyhogy sokat éhezik. Mely állítását Nagy Jánosnévaligyekszik bizonyítani, ki azt mondja, hogy mivel ő minden nap egynéhányszor fordul meg azon háznál jól tudja, hogy ugy tartják ott a tselédet, mint az ebet. Hasonlót mond Kováts Istvánné a tartás felől, hozzátéve azt, hogy az ő füle hallatára is egynéhányszor mondotta Csegei István Ur, hogy mennyen a pokolba nem kell ő kegyelmének. Erre nézve a szolga a visszaállításra nem kényszeríttetik." 13 Általános jelenség a közjó előmozdítására való hatósági törekvés, nem tűrve meg a dologtalanságot. A vonatkozó egyik rendelet szerint: „a csavargó és henyélő betyárok és ridegek, úgy akármely ép és jó erőben lévő sihederek és legény korban lévő házas vagy nőtlen személyek találtatnak, kik az közönséges tehernek viselésére vagy elégtelenek vagy éppen engedetlenek, következendőképpen mások véres verejtékére vágyódó, ingyen való életre vetemednének, mindezeket s illyeneket (ha alkalmatosak) katonának, ha pedig alkalmatlanok úgy ezeket, mint az leány vagy asszony személyeket, kik ilyen henye és tsavargó életben tapasztaltatni fognak, mind addig az utcáknak igazításaira, vagy más hasonló közmunkára kelletik alkalmaztatni, miglen magokat szolgálatra adván, a közjóra hasznosaknak fognak tapasztaltatni." 14 Az egymás közötti versengés megakadályozása, illetve csökkentése érdekében a munkabéreket hatóságilag (megyei, hármas kerületi) szabályozták: egységesítették, limitálták. 1790 decemberében Jászberényben „e mellett az is meghatároztatott, hogy n Uo. 12 Uo. 134. 1792. VII. 7. 13 Uo. 1792. IX. 21. 14 Uo. 1781. IV. 14. 37
