Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Adatok Szolnok város levéltára történetéhez / 349. o.
pékről.' 1 A jegyzék megnevezi a kép festőjét, címét vagy leírását és a városháza irodáit, ahol eredetileg volt. Az 1-75. sorszámmal leltárba vett festmény között volt 1 Borbereki Kovács Zoltán, 2 Chiovini Ferenc, 1 Hegedűs László, 1 Holló László, 1 Illés Antal, 1 Mattioni Eszter, 1 Mihalik Dániel, 4 Pólya Iván, 12 Pólya Tibor, 7 Szlányi Lajos, 2 (Jdvary Dezső, 3 Zádor István, 21 Zombory Lajos és 5 Vidovszky Béla festmény. Ismeretlen jelzéssel említenek 7 festményt a 75 közül. Az épülő új kereskedelmi iskola óvóhelye viszonylag biztonságosnak ígérkezett, de az 1944. június 2-i és az azt követő 13 légitámadás pusztításait nem kerülte el ez a masszívnak látszó kétemeletes épület sem. Zsemlye Ferenc polgármester 15111/1946. sz. előterjesztésében 7 a községpolitikai munkaterv megállapítja: „A fiú kereskedelmi iskola befejezését a háború megakadályozta. Azonkívül is a bombázás során olyan sérülést szenvedett, hogy egy részét le is kellett bontani." De a helyzetet súlyosbította az is, hogy az óvóhely őrizete sem volt megoldott. A tanácsi jegyzőkönyvek óvóhelyre szállításáról szóló jegyzőkönyv utolsó bekezdése szerint az „óvóhely 2 darab lakattal lesz lezárva, az egyiknek a kulcsa Kemény László községi kereskedelmi iskolai igazgatónak ...adatik át." Ez azonban nem történhetett meg, mert Kemény Lászlót akkor katonai szolgálatra hívták be. így valószínűleg mindkét kulcs a polgármester páncélszekrényébe került. Az 1947. február 5-i polgármesteri jelentésből 8 azt is megtudjuk, hogy „Az új kereskedelmi iskola ... bombabecsapódások következtében súlyos sérüléseket szenvedett ... az épületben raktározott építőanyagok csak csekély részben maradtak meg, mert a kiürítéskor a város minden középülete őrizetlenül maradt." Ez a magyarázata annak, hogy amikor a felszabadulást követően, 1944 telén az óvóhelyről a közgyűlési jegyzőkönyveket és a festményeket akarták szállítani vissza a városházára, a levert lakatú pincékben kisebb mérvű pusztulást észleltek. A súlyos károkat szenvedett városban 1944. november 4-én, Szolnok felszabadulásakor az eredetileg 43.000 főnyi lakosságból 4—5000 fő tartózkodott. A június 2-i bombázást követően ugyanis elrendelték a polgári kiürítést, s nemcsak a gyerekek, asszonyok, hanem az intézmények és hivatalok jó része is a környékbeli községekbe települt. Az élet újraindításához vízről, villanyról, élelemről kellett gondoskodni. Megmozdultak azok az antifasiszta és demokratikus erők is, amelyeknek legaktívabb munkásai az illegalitásba szorított kommunisták voltak. Munkára, erőfeszítésre nagy szükség volt, mert amíg Budapestért folytak a harcok, mintegy két hónapig Szolnok kórházváros volt. A városháza és a volt Magyar Király Szálló épületének kivételével minden középületben szükségkórház üzemelt, sőt még a Madách, a Mária, a Kazinczy, a Hunyadi és más utcák házsorai is kórházként működtek. Természetesen az iskolaépületek is. Csak hónapok múlva tudták oktatás céljára használni azokat is, amelyek nem kaptak bombatalálatot. A Constantin iskola emeletén 1945. január 26-án, a Sipos téri és az Abonyi úti iskolában március 15. után indult a tanítás. A Rákóczi úti elemi iskolában májusban, a Verseghy Gimnázium épületében június 9-én. Közben a vasút, a közlekedés megindítása, újjáépítése is emberpróbáló terheket jelentett. 7 SZML Szolnok város közig. ir. 280/1947. 8 SZML Szolnok váios közig. ir. 1984/1947. 352
