Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

ADATTÁR - Cseh Géza: Adatok a Tanácsköztársaság leverése után letartóztatott személyekről a Jászberényi fogházparancsnokság iratai alapján / 333. o.

Az ismertetett arányszámokat az országos és a helyi tényezők együttesen alakították ki. A Tanácsköztársaság agrárpolitikájában megnyilvánuló türelmetlenség, az erőltetett szocializálás a csekély földvagyonát még jórészt megőrző jászkun parasztságot nem nyerhette meg a proletárdiktatúra ügyének. Míg a mezőgazdasági népességhez tartozók közül inkább csak a nincstelenek, a zsellérek és napszámosok előtt voltak népszerűek a Tanácsköztársaság eszméi, addig az iparosok és szellemi foglalkozásúak többsége magáénak érezte az új társadalom célkitűzéseit. A kutatók szélesebb körű tájékoztatása érdekében a bírósági ítéleteket megalapozó vádtípusokat is ismertetnünk kell. Bár a letartóztatást általában tömören, ,,kommunisztikus vagy bolsevista cselekmények" elkövetésével indokolták, a büntető eljárás során a vádat már részletezték. A témában kevésbé járatos kutató valószínűleg meglepetéssel olvasná a fogháznapló törzslapjainak 14. rovatában előforduló vádpontokat: sikkasztás, rablás, zsarolás, személyes szabadság megsértése, magánlaksértés, lopás, gyilkossági kísérlet, emberölés, izgatás, valamint lázadás. A felsorolt bűncselekmények közül csupán az izgatás és a lázadás minősül kifejezetten politikai jellegűnek. A köztörvényes vádakkal a letartóztatottakat kívánták a közvélemény előtt lejáratni. Meg kell azonban jegyeznünk azt is, hogy az 1921. évi 3. tvc. kibocsájtásáig nem volt olyan jogszabály Magyarországon, mely alapján a forradalmi munkásmozgalom résztvevőit tömegesen el lehetett volna ítélni.

5 A Horthy rendszert megelőző dualista korszak a szólás- és sajtószabadságnak viszonylag tágabb keretet biztosított. A Tanácsköztársaság közigazgatásában és hadseregében szerepet vállalt személyiségekre csupán politikai meggyőződésükért vagy a proletárdiktatúra rendelkezéseinek végrehajtásáért a fennálló törvények értelmében súlyos büntetéseket nem szabhattak volna ki. Az alábbiakban példákkal illusztrálva az egyes vádpontok valós tartalmát szeretnénk bemutatni. Mivel a vádakat részletesen ismertető periratok túlnyomórészt a Tanácsköztársaság jászberényi eseményeivel kapcsolatosak, a példák teljesebb, a többi jászsági településre is kiterjedő felsorolására nem törekedhettünk. A legsúlyosabb vádpont az emberölés és a gyilkossági kísérlet bűntette. Az ellenforradalmi rendszer törvényszékei ezen a címen ítélték el a fehérlázadások leverésében részt vett vöröskatonákat és a halálos ítéleteket kiszabó forradalmi törvényszékek tagjait. Üyen esettel azonban a jászberényi fogháziratok kutatásakor nem találkozhatunk. Az emberölésért és gyilkossági kísérletért kirótt büntetésekre egy lövöldözés adott indokot, mely 1919. július 13-án Bokányi Dezső népbiztos Jászberényben tartott szónoklata közben robbant ki. Bokányi alighogy megkezdte beszédét, a piactéren összegyűlt tömeg sorai közt lövések dördültek el, majd pánik tört ki. A szolgálatot teljesítő lovas őrszem hibásan, támadásra vonatkozó jelet adott meg kürtjével, mire a városháza udvarán tartózkodó szolnoki munkászászlóalj katonái is tüzelni kezdtek. A tragédia során 11 polgári személy, köztük Kondor Jenőnek, a jászberényi forradalmi törvényszék vádbiztosának 14 éves fia, életét vesztette. Az eset kivizsgálására a Forradalmi Kormányzótanács Vágó Béla és Dr. Gyetvai János vezetésével bizottságot küldött Jászberénybe. A vizsgálat és az incidensért felelős provokátorok letartóztatása Az 1921. évi 3. tvc: ,,... az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről." A kommunisták és más haladó irányzatok hívei ellen irányuló törvény az államellenesnek minősített politikai mozgalmak résztvevőire súlyos, kivételes esetekben halálbüntetés kiszabását tette lehetővé. 344