Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

ADATTÁR - Ágoston Mária: Egy finn szobrász a Szolnoki Művésztelepen (Részlet Yrjö Liipola Vándoréveim c. visszaemlékezéséből) / 323. o.

1935-ben a már Finnországban élő művész magas kitüntetésben részesült. Magyarország kormányzója, kilenc éves konzuli munkájának eredményeként, Magyarország harmadosztályú érdemkeresztjét adományozta a finn szobrásznak.

18 Ez a tiszteletadás nem csupán elismerés Liipola figyelemre méltó működéséért a finn—magyar kulturális kapcsolatok előmozdítása érdekében, hanem tisztelgés a finn szobrászművészet előtt is, amelynek örök emlékeit magyar múzeumok és magángyűjtemények őrzik. 1971-ben bekövetkezett haláláig közel negyven év telt még el, de ezekben az évtizedekben is neve mindig szóba került, amikor a magyar—finn kapcsolatok további erősítéséről vagy fejlesztéséről volt szó. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy finn honfitársai is jobban megismerjék a magyarokat, akiket annyi év alatt úgy a szívébe zárt, s Magyarországot, ahova még mindig visszavágyott. Erről tanúskodik feleségének egy Magyarországra írott levele:

19 „Yrjö épp úgy visszakívánkozik mint én, hisz neki itt [sic!] ott vannak a legjobb barátai és legszebb, legboldogabb éveit töltötte Magyarországon. Most írt egy cikksorozatot Magyarországról. Felkérte erre az itteni első lapok egyike. Igen érdekesen világította meg a mai Magyarországot, természetesen teljesen politikamentes cikkeiben. De írt mindenről, mivel itt annyi ostoba hír kering és mindig csak a rosszat írják meg, örültem hogy a cikkeiből a jót is olvashatják, ami nálunk van, és ami tagadhatatlan, hogy van." Az itt következő fordítás Liipola Vaellusvuosiltani (Vándoréveim) című viszszaemlékezésének egyik fejezete, amelyben a szolnoki művésztelep alakjait örökítette meg. Ö maga is ösztöndíjasként utazott le 1906 nyarán Szolnokra s felejthetetlen hónapokat töltött ott magyar művészbarátai társaságában. írásának segítségével bepillantást nyerhetünk a telep mindennapjaiba, a komoly munkába és a vidám pillanatokba is, amelyekből szintén nem volt hiány. II. YRJÖ LIIPOLA: A SZOLNOKI MÜVÉSZTELEPEN Szolnok tipikus alföldi város a Zagyva és a Tisza találkozásánál. Mint általában a puszta városai, ez is alacsony település. Egyedül a központi részeken vannak magasabb épületek, ahol a hivatalos közigazgatási szervek működnek. Szolnok megyei székhely is. A város peremén elszórtan húzódó egyemeletes épületek mégis inkább egy nagy falura emlékeztetnek. Körös-körül szunnyad a nagy Alföld végeláthatatlan gabonamezőivel. Forró nyarakon a horizonton délibábok játszanak és becsapják a gyanútlan vándort. Nem volt könnyű dolog egy évig itt élni, különösen amikor száraz volt a nyár és hetekig egy csepp eső sem esett. Ilyenkor az Alföldön tikkasztó hőség uralkodott. Az 18 Unkarilainen kunnianosoitus kuvanveistäjä Lipolalle. In: Helsingin Sanomat, 1935. VIII. 1. 19

YRJÖ LIIPOLANÉ levele PAPP Viktorhoz. Grankuila, 1948. X. 24. OSzKK jelzet nélkül. zu

YRJO LIIPOLA, 1956. 119-129. (Szolnokin taiteilijasiirtolassa) 326