Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
ADATTÁR - Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban / 303. o.
Feltételezhető, hogy ilyenkor nemcsak a családi kapcsolat maradt meg, hanem — bár ezt a rendeletek szigorúan tiltották — az élelmes kereskedők bizonyára kihasználták a kedvező lehetőséget az anyaországgal való kapcsolattartásra az áruk ki- és beszállításánál, üzletkötéseiknél. Még az 1774-es szigorú királyi rendelet sem oldotta meg a régóta húzódó „görög kérdést". Ezt bizonyítja, hogy 1775. áprilisában a „F. Consiliumnak újabb Kegyelmes Parantsolattya' érkezik a Jászkun kerületbe. Illéssy István nagykun kapitány ennek alapján vizsgálatot rendel el az egyes helységekben a következő kérdések szerint: 35 „1° Árulnak-e a Boltokban ezen kereskedők, kik a Juramentumot le nem tették, ha árulnak, mi okát adják ezen engedetlenségeknek? 2° Azon Török Birodalomhoz tartozandók, mi az oka, hogy eddig Hazánkban tartózkodtak és miért nem mentek el mind ez ideig? 3° Mind a Homagiusoknak, mind pedig az nem Homagiusoknak nevei Conscribáltassanak, azok közül a nőtelenek különösen, a Házasok pedig azoktul külömböztessenek, kiknek feleségei és gyermekei vélek laknak-e? vagy másutt? Ha másutt, hol tartózkodnak. Azok neveit is tselédjeivel fel tegyék. 4° A Homagjüsok minémü conditiók alatt vették által a Portékát az el menendő Görögöktül az eránt a Contractusnak párját is elvárom. 5° A Jobbágy Görögök ... meg intessenek, hogy ennek utánna semminemű Titulus és cimzés alatt ne áruljanak, külömben tapasztalván, tüstént engemet tudósítson Kegyelmetek, hogy hivatalom szerént a F. Királyi Parantsolatnak eleget tehessek." A kérdőpontokra érkező válaszok ismét a kerületi helységek görögök iránti jóindulatát tükrözik. Legtöbb helyről az a válasz érkezik, hogy nincs olyan kereskedő, „ki a hitét már le nem tette." Ha mégis néhány esetben akad ilyen, a helység bírája és tanácsa hivatalosan igazolja, hogy „tilalmas portékával nem kereskedik." Arra a kérdésre, hogy a nem homagiusok (akik nem tettek esküt) miért nem tértek vissza hazájukba, sok esetben szerepel indoklásként, hogy a kereskedők alakosoknak adott kölcsönöket még nem tudták beszedni. Kisújszállás helység bírája és tanácsa a következőket jelenti: „Hogy ekkoráig ki nem mehettek ezen Hazábul, annak az az oka, hogy a Szegénységnél igen sok adósságuk vagyon kinn, mellyet az Szegénységiül bé nem szedtek mind ekkoráig is, az rajtunk uralkodó három szűk esztendő miatt a nép lévén fellettébb pénztelen." 36 Karcag főbírája és tanácsa mindössze egy kereskedőről küld jelentést, aki még nem tett hűségesküt, „de az elmenetelit úgy magának, mint véle lévő Fijának meg akadályoztatta a Szegénységnél lévő Restantiája melly után kénteleníttetik várakozni... már mostanság az időnek ki nyílásával azt állíttya, hogy a Szegénység is jobban Szerezhet költséget, maga is a betegség alul lassanként fel szabadulván ezek után a Felséges Párantsolathoz tartya magát, és azonnal útnak is vészi magát Görög Országban." 37 35 SZML Túrkeve iratai. Prot. Curr. 1771-1779.253-254. 36 SZML Jászkun Ker. Közig. ir. D Capsa VI. Fasc. 4. No. 24 1/2. 3 7uo. 316
