Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

ADATTÁR - Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban / 303. o.

nak is bármiképen alattvalói, minden más kereskedéstől, mint a melyet a törökkel kötött kereskedelmi szerződés nekik megenged, teljességgel eltiltassanak."

11 A rendeletet a legtöbb érintett kereskedő figyelmen kívül hagyja, s ahol a görögök áruira szükség van, a helyi vezetés is elnéző a végrehajtást illetően. 1745-ben például Grassalkovich Antal, Arad megye főispánja maga ad engedélyt a megyében élő görög kereskedőknek, mely szerint bárhol és bármivel kicsiben is kereskedhetnek. A harmincadosok fellépésével szemben a megye fegyveres erővel akadályozza meg áruik lefoglalását. Amikor a főispánt ezért felelősségre vonják, azt válaszolja, hogy megyéje érdekében tette az intézkedést. „A néptől csak nem lehet azt kívánni, hogy 10— 12 mérföld utat tegyen meg a legkisebb bevásárlások miatt."

12 Jászberény lakói — néhány más várossal és megyével együtt — kérik a helytartótanácsot a görögök kereskedésének engedélyezésére: „mivel azon a vidéken nincsenek szabad királyi városok, s így kereskedők sem, ha a faluba hébe-hóba nem jönne a görög, a nép a legegyszerűbb házi szükségleti czikkeket is csak több napos fáradsággal s munkája elhanyagolásával szerezhetné meg."

13 Más a helyzet azokon a településeken, városokban, ahol a lakosság maga is foglalkozik kereskedelemmel, iparral. Számukra olyan komoly konkurenciát jelentenek a kedvező feltételekkel, jó üzleti érzékkel és jelentős anyagiakkal rendelkező balkániak, hogy olykor „évszázados harcot" kénytelenek folytatni velük, mint például Debrecenben.

14 ZOLTAI Lajos tanulmánya végén nem kis büszkeséggel összegzi, hogy debreceni ősei „megtudták akadályozni ennek a kiválóan kalmár szellemű, összetartó, szorgalmas, tehetséges, takarékos, egyúttal furfangos, kapzsi és önző fajnak állandó letelepedéssel végződő beözönlését..." Hasonló küzdelmek folytak velük Egerben, Miskolcon és más városokban is. Kecskeméttel való kapcsolatukról a következőket olvashatjuk: „A török alattvalókkal szemben a város kezdettől fogva ellenszenvvel viseltetett, s ez a hangulat nem változott lényegében az idők folyamán."

15 A példákból is látható, milyen jelentős eltérések voltak az országon belül is a görögök fogadtatását, a velük való kapcsolattartást illetően. Magyar Törvénytár. 1740-1835. Bp. 1901. Mária Terézia 1741. évi dekrétuma (I) 29. cikkely. 12

ECKHART Ferenc: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században. Századok. LII. Bp. 1918. 361-362. 13

Uo. 366. 14 ZOLTAI Lajos: Debrecen varos százados küzdelme a görög kereskedőkkel. Debrecen 1935. PETRI E. 1975. 64. A kecskemétiek 1779-ben a görögökről a megyének tesznek jelentést, melyben a következő vádak szerepelnek: „Csalnak, az adózó népre ártalmasak, a nőket megrontják, a tisztes polgárok feleségeit s leányait megbecstelenítik. Erkölcstelen életmódot folytatnak és ezzel a magyarságot is megfertőzik." FÜVES Ödön ugyanakkor kutatásai nyomán megállapítja, hogy Bácskán és Újvidéken a kereskedőket kedvezően fogadták, a korlátozó rendelkezéseket csak késve, vonakodva hajtották végre. Újvidék fontos gazdasági és kulturális központja volt a görögöknek. (FÜVES Ö. 1966. 97.) 306