Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: Megélhetőség Kisújszálláson a XVIII. század második felében (Conventiók, bérek, jövedelmek) / 29. o.

SZABÓ LAJOS: MEGÉLHETŐSÉG KISÚJSZÁLLÁSON A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (Conventiók, bérek, jövedelmek) 1. Társadalmi és megélhetó'ségi viszonyok A XVIII. századi bér- és jövedelem viszonyok kevésbé feltárt területe a helytörténeti kutatásoknak. Nehezítő tényezők a különböző helyi mértékek, a forgalomban levő pénznemek, árak, valamint a különféle természetbeni juttatások egységesítése. Mindezek tekintetbe vétele aprólékos és kitartó munkát igényel a kutatótól. Az eredményesség sem szolgál történeti látványossággal. Mindezekkel együtt fontossága aligha vitatható. Nemcsak gazdaságtörténeti értékek hordozói a birtokba vett ismeretek, hanem a szociális viszonyok visszatükrözői is. így válik árnyaltabbá, s ezáltal életszerűbbé a múlt saját dimenziórendszerében, s mond számunkra többet. Az alábbi tanulmány szándék szerint ezt célozza, adalékot kínálva mások számára: Tények tükrében mutatja be a címben szereplő témakör tartalmát egy dinamikusan fejlődő nagykun helység, Kisújszállás redemptionális közegében, s némileg kitekint a Nagykun Districtus egészére, hogy tágabb összefüggésben, jobban érzékelhessük az itteni történeti valóságot. Kérdés tehát, miből, mennyiből éltek és tartották fenn magukat a nagykun kisújszállási elődök? Milyen különbségek voltak az egyes társadalmi csoportok és tagjainak életszínvonala között? Hol a kezdet, a minimum, amelynek tisztességes munkafedezete van, és hol a jobblét, a módosság, kik, mennyivel jutottak legtovább anyagilag a redemptionális viszonyok között? Ezekre keressük a válaszokat - ha szűkre méretezetten is — valamiféle rendet teremtve az adatok sokféleségében. Szolgák (cselédek), napszámosok, helységi alkalmazottak bérét, javadalmát mutatjuk be, érintve reálértéküket, összevetésüket is, hogy valóságosabb képet alkothassunk magunknak a kor megélhetőségi viszonyairól. Kisújszállás végleges „megülésének" kezdeti éve 1717, amikorra valamennyi nagykun helység Rakamazra telepített lakossága visszatér ősei földjére. Termelőerőinek gyarapodása gyors ütemű, amelyhez nagyban hozzájárulnak a környező úrbéri területekről, közeli és távoli városokból beköltöző jobbágyok és kézművesek. A népesség boldogulása akkor itt — habár földesúri alávetettségben élt — biztosított volt. Megélhetőségi lehetőségüket nem gátolta földesúri robot, taxásként fizették úrbéri kötelességüket és megtarthatták korábbi önkormányzatuk területi-helyi szervezetét. 29