Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

ADATTÁR - Bánkiné Molnár Erzsébet: Iratok az 1753. évi Törő-féle parasztfelkelés kiskunsági kapcsolatairól / 285. o.

fojtása, megtorlása körüli mozzanatokat.

14 Ugyanakkor a levelekből feltárul a bebörtönzöttek gondolkodásmódja, értesülhetünk félelmeikről, reményeikről. Belőlük a családért való aggódás mellett a tágabb közösséghez, a városhoz való ragaszkodás is kicsendül. A mai olvasó számára is tanulságos, hogy a biztos közösségi háttér hogyan segítette számukra a börtönélet elviselését, az erőszakos térítéssel szembeni ellenállást. A levelek egyikét a börtönből szabadult mindszenti plébános írta. Arabság körülményeiről közölt részleteket Wellmann Imre tanulmányával összevetve, úgy tűnik, a halasi rabok sorsa lényegesen jobb volt a kenyéren és vízen tartott többi fogolyénál. Ez bizonyára a város által rendszeresen küldött pénzösszegeknek volt köszönhető, hiszen mint Wellmann Imre írja, a kamara alig gondoskodott az ellátásról, a rabok többsége csak száraz kenyeret kapott. A dokumentumokat a korabeli írásmód szerint betűhíven közöljük, a bennük említett személyekre és idegen kifejezésekre vonatkozó magyarázatot közvetlenül az egyes dokumentumok után adjuk. # HALAS, 1753. A VÁSÁRHELYI LÁZONGÓK KÍSÉRLETE HERPAI MIHÁLY HALASI FOGADÓS BESZERVEZÉSÉRE, ÉS A HALASI TANÁCS INTÉZKEDÉSEI A LÁZADÁS FELDERÍTÉSÉRE Sipos Mihály és Herpai Mihály úr Conferentiasoknak speciessé a tumultus kezdetiben. Species facti Amidőn énhozzám Boros Mihályhoz jött Herpai Mihály vendégfogadós köszöneti után úgy szólott: énnékem valami titkos beszédem volna kegyelmeddel Kapitán Uram mert már négyed napja vagyon hogy gyötröm magamat. Kire én Boros Mihály feleltem, rósz dolog a legény bizony bár ncis szollottam volna ily dolgot, dcha már el kezdetted beszéld meg, akkor el kezdvén Herpai Mihály beszédeit így Szólván: Az a gonosz lelkű Sipos a midőn kérdeném nó Miska mitsoda újságod van felelt Sipos Miska, Tudakolták Vásárhelyi Pető Ferentz Körösi Péter és Kis János hogy vagyoné Halason valami jó Katonának és tisztnek való Ember kire Sipos Mihály felelt hogy vagyon Herpai Mihálynak hívják kire felelt Herpai hogy hogy tudhattak én rólam tudakozni, holott én senkit sem esmérek Vásárhelyen, Arra felelt Sipos Miska én recomendáltam Kegyelmedet, erre én Boros Mihály mondottam gonosz fekszik az alatt mingyárt meg fogatom azt a Sipost, ekkor Herpai Mihály arra kért ne Uram mert Sipos Miska azt mondotta hogy en hozzám harmad vagy negyednap múlva el jó'nek a már fent nevezett Vásárhelyi Emberek, tsak rendelyünk strásákat, azonnal Bíró Urammal rendelést tettünk jó vigyázásról hogy ha ama meg mondott Vásárhelyi Emberek Herpai Szavai Szerént el jőnénck, meg kapattassanak ezek bizonyos napokig mind így lévén az Emberek jövetelében semmi sem lett /:kit Herpai Mihály is maga benigna fassiojában fel tett:/ akkor asztán meg kapattuk Sipos Miskát és Herpai Mihállyal confrontáltunk de minden szavait tagatta hanem ő így Szólott hogy ha a Törökre mennének Volenternek el mennének Herpait is el hívnák Tiszteknek. Itt mi Halasi Tanátsbéliek mind Herpainak mind Siposnak kétségbe hozván dolgokat elsőben azonokból hogy minden szavaikban egy mással ellenköztek, másodszor azon okbul, hogy most amine mű békesség vagyon országunkban eő Felsége Hadi népei is mind országunkban vágynak, kitsoda merné fejét fel emelni midőn mind ezekben [olvashatatlan szó] mi tévők legyünk gondoltuk jóvolna talán Vásárhelyre által a Tiszán menni s ott annak voltaképpen végére menni Ekkor osztán küldöttük Tanátsbéli társunkat Komáromi János hogy voltaképpen Vásárhelyi Bírák Uraiméktol végére menne hogy 14

BKML. Kkhalas It. Sub A Fasc. 2. N° 70/1753-54. 290