Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Okmányok Külső-Szolnok vármegye XVII. századi történetéhez / 253. o.
házi Kiss Andrással, Vattay [Vatay] Pállal, Michalek Miklóssal - ugyanazoknak a vármegyéknek az esküdtjeivel - továbbá Ebeczky Menyhérttel, P. Bersényi Jánossal, a már említett Heves és Pest vármegyék szolgabíráival, mindnyájan a már hivatkozott Nógrád vármegyében lévő Fülek várában lakókkal és más ugyanoda meghívottakkal és jelenlévőkkel jöttek össze. Az korábban már emiitetteket: Fejér Mihályt, Trombitás Mátyást, Török Andrást, Hegedűs Demetert és a korábban megírt Szajol kőszegben lakó másokat - a hivatkozott Szajol községnek az birodalmába és járulékaiba, a mondott királyi jogon, az említett bizonyságunk Skerlecz György jelenlétében - az ő császári fensége már említett királyi embere Vitézlő Földváry Mihály vezette és iktatta be, örök birtoklásba; ugyanazt és azt, ugyanannak és ugyanazoknak mindkét ágon való, összes örököseivel és utódaival, az említett királyi határozat azon kitételeire támaszkodva, egyszersmind azok összes hasznaival és tartozékaival, ahogy tetszik örökös birtoklásra, azon módon ahogy a fentiekből világosan kitűnik. Azmely dologban örök emlékezetül és megerősítésül azmi jelenlegi sorainkat - a bevezetést és a beiktatást bizonyító az királynak szóló jelentőlevelünket - ahogy szokás, az mi hiteleshelyi pecsétünk erejével megerősítve' és hitelesítve, teljes egészében szükségesnek ítéltük és engedtük kiadni; az említett Szajol községben lakó, már jelzett Fejér Mihály, Trombitás Mátyás, Török András, Hegedűs Demeter és a többi szajoli lakos, valamint azok gyermekei jogainak jövőbeli biztosítása céljából, a méltányosságtól együttesen indíttatva. Kelt a bevezetés és a beiktatás végrehajtásának utolsó napjától számított tizenhatodik napon [1670. március 24-én]." A bizonyságlcvél egy XVIII. század elején készült nem hitelesített másolat, amelyet Orczy István készíttetett, pontosan nem ismert célból. Teljes egészében latin nyelvű. OLP-518 Orczy-család lt.,Poss. div. fam., 39. csomó No. 1. 9-13. p. A szajoli egy telkes nemesek bor fői Bory Györgytől és társaitól Diósy Andrástól, Wirkovics (Wirkovicz) Miklóstól, valamint Mednyánszky (Mednyaczky) Páltól 1665. augusztus 1-én váltották meg 600 forintért a szóban lévő birtokot. A király - /. Lipót - Bécsből 1669. április elsején adta ki a beiktatási parancsot. A beiktatottak utódai - az ideiglenes elfutásoktól eltekintve - folyamatosan jelen vannak Szajolban 1711 után is. A kihagyott rész kb. hatsornyi terjedelmű, hivatkozás az „ország szokása szerinti" érvényességi határidó'kre. 275