Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Okmányok Külső-Szolnok vármegye XVII. századi történetéhez / 253. o.

BENEDEK GYULA: OKMÁNYOK KÜLSŐ-SZOLNOK VÁRMEGYE XVII. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ I. Az okmányok válogatásánál a következő alapvető szempontokat érvényesítettük: az okmányok tartalma konkrét helytörténeti értékkel bírjon, helyrajzi szempontból a mai Szolnok megye azon részéből származzanak, amely a XVÍlí. század előtti Külső-Szolnokhoz tartozott, eredetüknél pedig arra voltunk figyelemmel, hogy a távolból kormányzó nemesi vármegye, a helyből kormányzó „parasztvármegye" intézményének, ill. magyar magánszemélyek iratai legyenek. A lehetőségektől függően törekedtünk még arra is, hogy időben és területben is arányosan öleljék fel Külső-Szolnok egészét, ne legyenek túl hosszúak, új ismeretet közöljenek, fogják át a XVÍÍ. század hódoltsági problémáit (a kettős adózást, a kettős birtoklást, a kettős igazságszolgáltatást, a rabságba hurcolást, a végvári katonaság portyáit, a megye újjátelepülését stb.). A magunk szabta követelményeknek különösen két dologban — az időbeni hézagmentességben és az arányos területi megoszlásban — nem tudtunk maradéktalanul eleget tenni. Az első hiányosság indokolható. Az 1600 és az 1630 közötti időszakban ugyanis azért kevés az okmány, mert Eger eleste után a nemesi vármegye csak 1613ban szerveződött újjá, a tizenötéves háború utáni újjátelepülés is csak a kezdeteinél tartott, időt igényelt a távolból való közigazgatás újjászervezése is, vagyis nem indult még be a szisztematikus iratképzés. A területi megoszlásban mutatkozó „fehér foltok" tekintetében nincs még elfogadható magyarázatunk. Csak elképzeléseink vannak arról, hogy pl. Szolnokot, Balaszentmiklóst és a szorosan vett Tiszazughoz tartozó községeket miért nem tudjuk, ill. alig tudjuk „megszólaltatni". További nehézséget jelent, hogy ugyanezen helyek a megye vagy a szomszédok történetében még töredékesen is alig jelennek meg. Szűkös volt az elérhető okmányok közötti válogatási lehetőség is. Ennek alapvető oka abban rejlik, hogy a vármegye XVÍI. századi iratanyaga Fülek várának 1682. szeptember 2-10. közötti ostromakor elpusztult. Az iratmennyiség azonban eleve is kevesebb volt, mint egy nem hódoltsági megyében. Ez pedig azzal függ össze, hogy a másik nagy iratkészítő szervnek tekinthető Váci Püspökség a megyéből az őt illető tizedeket bérbe adta és a tizedösszeírások helyett csak helytörténeti értékkel alig bíró bérleti szerződéseket készített. így csak az ún. másodlagos, igen sajátos irategyüttesekben találhattunk okmányokat, pl. a Károlyi, az Orczy és a Harruckern családok XVIIÍ. századi birtokszervező tevékenysége jóvoltából. A közölt okmányok tartalmilag igen fontosak, formai megjelenésük azonban változó. A bemutatottak közül ugyanis csak négy hiteles eredeti, három 60-80 évvel ké253