Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: Földosztás és kollektivizálás Kunszentmártonban (1945-1959) / 177. o.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején a magas jövedelem reménye, mint belépést ösztökélő tényező (az 1974-es felmérés szerint a tagság 14%-a) ugyan figyelemre méltó szerepet játszott, de ez akkor - főleg a 40-es évek végén, az 50-es években - inkább csak a megélhetés minimumának biztosítását jelentette, mint a magas jövedelem lehetőségét. A remény megvalósulása a 60-as évek végéig, a 70-es évek elejéig váratott magára. A több lehetőség közül való választással függ össze, hogy sokan agyári munkától és az ipari szakmunkatanulástól való idegenkedés miatt mentek a tsz-be (az 1974-es felmérésünk szerint a tsz-tagság 15%-a: az egykori birtokos parasztok 6, az agrárproletárok 27%-a). Magatartásuk közvetlen kiváltója a viszonylagos paraszti függetlenség feladásától, az ingázástól, az elvándorlástól, a megszokottól eltérő új munka- és életkörülményektől, az ipari szakmatanutásfó/ - mint szellemi tevékenységtől — való „félelem". (A szerző személyes tapasztalatai szerint az utóbbi — a tanulástól való idegenkedés — inkább a hajdani agrárproletárokat jellemezte még a 70-es évek elején is.) Az alapítók és az első belépők túlnyomó hányada az agrárproletárok, a törpebirtokosok, illetve az újgazdák közül került ki. De a nagy átszervezési kampányok idején — 1951-52, 1955—56, 1959 — a régi kis- és középparasztok mint alapítók is elindultak a közös gazdálkodás útján. Ez mindenekelőtt az 1952-es kunszentmártoni Rákóczira és az 1959-es kungyalui Új Életre jellemző. Bár az átszervezés során régi kis- és középparasztok is szép számmal bekerültek a Zalkába, de a tsz-tagságra és a vezetőségre, a tsz gazdasági fejlődésére és politikai életére mindvégig a túlnyomó többségben levő agrárproletárok, kubikosok voltak jelentős hatással. A Zöldmező Tsz-ben ugyan mindvégig többségben maradtak az agrárproletárok és az újgazdák, de a jórészt régi kis- és középparaszti összetételű Új Élettel való egyesülés eredményeként az utóbbiak hatása vált meghatározó tényezővé. A Búzakalász megalakulása is főleg az agrárproletárok nevéhez fűződik, de már az első év végére a tagság nagyobb részét a régi kis- és középparasztok alkották. Bár 1959 végére itt is többségbe kerültek az agrárproletárok, az újgazdák, de a forradalmi múltú, a marxista-leninista eszmékkel már a felszabadulás előtt ismerkedő kommunista szimpatizáns tsz-tagságra és vezetőségre itt is mindvégig a régi kis- és középparaszti mentalitás nyomta rá bélyegét. A tsz-ek között a tagság szociális összetételében levő különbségek ugyan nem szűntek meg, de az átszervezés végére lényegesen csökkentek. Erre következtethetünk az alábbi táblázat alapján is. A tsz-tagság rétegződése 1959. december 31-én (%) 55 tsz földtelen 0-7 7-25 Búzakalász 39 37 24 Zalka 41 28 31 Zöldmező 24 47 29 Az átszervezés végére ugyan említésre méltóan csökkent a tsz-ek közötti különbség, amely alakuláskor a tagság belépés előtti rétegződésében volt, mégis fontos az alapítók és az első időben belépők szociális összetételének ismerete, mert éveken át ezek A Körösmenti Tsz Irattár és a KSH Kunszentmártoni Járási Felügyelőség adatai. 197