Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: Földosztás és kollektivizálás Kunszentmártonban (1945-1959) / 177. o.

VB a tsz-szervező operatív bizottságot azzal a feladattal bízta meg, hogy félév alatt Kungyalu mezőgazdaságának legalább felét téeszesíteni kell. A szervező munka ugyan nem volt teljesen sikertelen, de 1955 végére a taglétszám csak 37-re, 1956 tavaszára 53-ra (területe 310, illetve 456. kat. holdra) emelkedett. A nyári kampány nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert a parasztok idegenkedtek a szövetkezettől, fokozódott az eszmei—politikai bizonytalankodás, és a tsz termésátlagai — a kungyalui átlagtól elmaradó minőségű talajadottság és a megfelelőtlen vetésforgó miatt - még mindig nem érték el az egyéniekét.

31 1956 őszén az elégedetlenek vagy a rendszer tudatos ellenzői támadásának egyik fő irányát a tsz-ek képezték. Kunszentmártonban a nyugtalanság egy nappal a budapesti diáktüntetés után - 24-én kezdődött. Ezért este a párttagok egy kisebb csoportja vadászfegyverrel felszerelt őrséget szervezett. Október 26-án a környező községekben lezajlott tüntetésekről érkező hírek hallatára a helyi rendbontók tüntetést szerveztek a párttag vezetők leváltását követelve. Kísérleteik nem sok sikert hoztak. A téglagyári munkások nem álltak velük szóba, kivéve az állami gazdaság néhány tucat dolgozóját. Az utóbbi azzal magyarázható, hogy itt sok, az előző években — okkal vagy ok nélkül - megsértett ember (közöttük több egykori jómódú paraszt) dolgozott. A fentiek ellensúlyozására a párttag vezetők kezdeményezte gyűlésen több 100-an —kommunisták, szimpatizánsok, érdeklődők — jelentek meg. Ennek is szerepe volt abban, hogy az ellentábor nem tudott felsorakoztatni maga mögött számottevő tömeget. Az október 27-re szervezett nagygyűlés helyett csak egy szűk körű értekezleten tudta elfogadtatni a „forradalmi tanácsot", amely a helyi hatalmi szervekből eltávolította a párttag vezetőket.

32 A közös gazdálkodásban legérdekeltebb erők mindent megtettek a tsz-ek megvédésére. Különösen a Zalkában, ahol a közös vagyon védelmére megerősítették az éjjeli őrséget. Majd november 1-én közgyűlést hívtak össze, amelyen elhatározták, hogy zárszámadás előtt a tsz-vagyonhoz senki sem nyúlhat hozzá. Döntésüket tett követte, és a tszt-t ellenző erőket visszaszorították.

33 Ennél a kérdésnél ugyan nem hagyhatók figyelmen kívül a tsz-ek megmaradását és a tsz-ben maradást elősegítő rendelkezések sem, mégis a fentiek arra engednek következtetni, hogy a párttagok, sőt a pártonkívüliek el nem hanyagolható hányada ismerte fel a helyi eseményekben a felszabadulás óta elért eredményeket veszélyeztető elemeket. Jóval nehezebb feladat volt számukra az országos események jellegének értékelése. Erre következtethetünk a november 1-i igazgatósági ülés jegyzőkönyve alapján: „A forradalom alkalmával a Forradalmi Bizottság megválasztva... 5 perc néma felállással a harcban elhunytakért és szabadságért a tagság együtt érez. Dísztáviratot küldünk a kormánynak." Ehhez hasonló szellemű megállapításokat rögzítettek a december 84 ülésen is, amely szerint „Október 23-án aktuális cselekedet volt. A további vérengzés már nem kívánatos." November 1-én megválasztották a 67 fős Forradalmi Bizottságot élén öttagú vezető szervvel. Elnöke Karsai Gergely lett, tagjai között szerepelt Marton Ferenc tsz31 SZML Kungyalui Tanács VB ülése. 1955. jún. 6., 1956. mára 6., aug. 6. 32 Szolnok megyei Néplap, 1957. máj. 29. 33

Uo. 1956. nov. 21. 190