Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: Földosztás és kollektivizálás Kunszentmártonban (1945-1959) / 177. o.
pusú tsz-ekbe 21-en léptek be. Mindezek eredményeként a község mezőgazdasági területének 87 százaléka újból tsz-ek, tszcs-k és az állami gazdaság tulajdonába, illetve használatába került. 2 ** A kunszentmártoni párt és állami szervek gazdagparasztokkal, hajdani gazdagparasztokkal, illetve azzá nyilvánítottakkal kapcsolatos politikáját két tényező határozta meg: az agrárproletárok és a szegényparasztok, illetve a gazdagparasztok közötti osztályellentét, valamint az, hogy annak felismertsége itt jelentősebb volt, mint az ország legtöbb községében. A párt felső vezetése 1948 nyarától kezdve az osztályharc állandó élezésének gyakorlati elvétől vezéreltetve a parasztpolitika egyik döntő kérdésévé tette a gazdagparasztság felszámolását eredményező korlátozást. Ez arra vezetett, hogy a „kuláklistára" vétel alapja végső soron nemcsak a föld nagysága és minősége, a termelőeszközök mennyisége és az idegen munkaerő alkalmazása volt, hanem az illető megítélt politikai hovatartozása is. Az utóbbival függött össze hogy a kunszentmártoni „kuláklistákon" a lehetségesnél mintegy két és félszer több (235—269) név szerepelt. Sok középparaszt is „kuláklistára" került. Ezt a Járási Operatív Bizottság 1950. február 6-i állásfoglalása is lehetővé tette, amely kimondta, hogy „...a középparasztokkal szemben csak a legvégső esetben kell a kulákoknál használt módszert alkalmazni."^ Ez képezte alapját a jómódú közép parasztok „kuláklistára" vételének és annak, hogy a középparaszti eredetű tsz-tagok egy része állandóan ki legyen téve a „kulákká" nyilvánítás és a tsz-ből való kizárás veszélyének. Ez elsősorban a Rákócziban okozott gondot. Az irányító szervek elérték, hogy 1952 őszén sikerült a tsz-közgyűléssel néhány kuláknak nyilvánított tsz-tagot kizáratni. 1953 februárjában újabb 9 ,,kulák" kizárása is napirendre került. Ezt azonban már a tsz-tagok nagy része helytelenítette azzal az indokolással, hogy eddig egyikük sem volt „kuláklistán", becsülettel dolgoztak a közösben, mi több: kizárásuk tovább fokozná a munkaerőhiányt. (Az egyik intéző bizottsági tag például a kizárás feltételeként azt kérte a Megyei vagy a Járási Tanácstól, hogy vállaljon felelősséget azért, ha munkaerőhiány miatt termeléskiesés következik be.) A márciusi közgyűlés - 6 fő kivételével — a „kuláknak" nyilvánítottak eltávolítását csak azután hagyta jóvá, amikor a Járási Tanács munkatársa feltételül szabta, hogy noha a tsz hitelt és vetőmagkölcsont kap az államtól, mégis vonakodik elfogadni a párt és a kormány szavát. 1955 tavasza 1956 tavasza között az irányító szervek a Rákócziban újból napirendre tűzték a „kuláktalanítást". A tsz-tagok azonban néhány fő kivételével -jobb híján - újból munkaerőhiányra hivatkozva elnapolták a kizárást. De a Járási Tanács képviselője még az 1956. január 64 igazgatósági ülésen is követelte az „osztályidegenek" eltávolítását a tsz-ből. 30 1955 nyarán Kungyaluban is megkezdődött az átszervezés előkészítése. A tanács ÍR ÍO MSZMP SZMB Arch. 46/3/36. MDP Kunszentmárton községi (Továbbiakban: KK) pártértekezletei. 1955. máj. 10., 1956. febr. 16.; SZML Ksztm. Községi Tanács VB ülése. 1956. ápr. 23. ^MSZMP SZMB Arch. 46/2/42. A ksztm-i Járási Operatív Bizottság ülése. 1950. febr. 6. JU SZML Rákóczi Tsz kgy-ei. 1952. okt. 31., 1953. febr. 20., mára 15., 1955. máj. 27.; Igazgatósági ülései. 1955. máj. 27., 1956. jan. 6.; Ksztm. Községi Tanács VB ülései. 1955. mára 18., jún. 20., okt. 24.; MSZMP SZMB Arch. 46/3/40. MDP KKVB ülése. 1955. jún. 1.; MDP KKB ülése. 1955. jún. 30. 189
