Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Kormos László: Ősi falak nyomában (A kenderesi református templom története) / 9. o.
kénytelenek lesznek a királynőhöz folyamodni. Ha ezzel nem érnének célt, akkor a superintended útján kell panaszt tenniük az ágensnél, aki a sérelmet a királynő elé viszi. Ha a királynő elrendelné a templom renoválása ügyében a vizsgálatot, akkor hivatkozzanak Kocsi Csergő Bálint és Lampe, illetve debreceni Ember Pál által feldolgozott egyháztörténeti adatokra, melyből kitűnik, hogy a valamikor római katolikus templomhoz két évszázados megszakítás nélküli usus jogán elvitathatatlan joguk van a kenderesiek nek. Csak a királynő intézkedésére kell majd élő tanúk által a bizonyítást megejteni. Losontzi János prédikátor azonban bizonyára elővigyázatosságból más tanácsadót is felkért, aki arra biztatta őket, hogy a királyi tábla valamelyik jurátusa által 42 a templom 1681 előtti birtoklásának bizonyítását végezzék el. A kenderesiek mindkét tanácsot megfogadták. Felvették a kapcsolatot Hellebront Ferenc főszolgabíróval és megkérték a bizonyítási eljárás lebonyolítására, ugyanakkor a környező falvak bíráihoz is fordultak segítségért a megfelelő tanúk felkutatására. 43 Hellebront Ferenc a római 42 TtREL.NKF/K Presbiteri jkv. I. 14. (Másolat). Eredetije szinten megvan, nagyon rongaltan. A másoló nem tudta, rajta sincs, ki írta. Pro Memoria címmel van feljegyezve a következőképpen: „1. Kenderesi Uraimék, keressék fel Superintendenciális Protocollumokat és a Senioratus Protocollumokat hasonlóképpen, és Esztendőkről esztendőkre, valami ott találkozik, hogy Reformátusok birták Kenderessi Templomot, kik lehettek a Prédikátorok, azt szépen ki köll onnét irni és vidimáltatni is, hiteles Uri, ha lehet Catholikus emberek által. 2. Talán nem ártana, egy Inquisitiót végben vitetni Ttes Királyi Táblának egy Juratusa által, kinek Diurnuma naponként két forintból áll, arról tudniillik, Hallotta-é tugya é emlékezik é a Tanú, hogy minek előtte el pusztult volna Kenderessi Helység már azelőtt is a pusztulás előtt Reformátusok birták Kenderessi Ekklát, ez jól esnék, ha találkoznának olly öreg emberek. 3. Nem ártana Túron, vagy másutt, olly régi embereket meg keresni, akiknél találkoznának holmi privatus Constractuskák, hogy vagy Kenderesi Prédikátorral egyeztek volna, vagy zálogos vagy adós levelek Néhon találkoznak, mellyekből is az 1681-dik Esztendőbeli usust meg mutathatnánk. Ezeknek megszerzését recomendalom, ha mindgyár nem is lészen szükségünk reája, nem fog ártani mind azáltal ezeket az Ekkla Ládában tartani és mindenkor készen lenni." Hellebront Ferenc ord. szolgabíró leveleivel való összehasonlítás után megállapítható, hogy e tanácsot ő adta. TtREL.NKF/K 1765. november 11 és 12-i levél eredetije. Egyiket a kenderesiek írták a Szentimrei Bírákhoz, belül megjegyzik, hogy ez szól a Tiszaőrsi Bírákhoz is. Megemlítik a levélben, hogy öreg Kovács Györgyről hallották, valamit tudna arról, hogy Kenderesen már a török Bécs alá való menetelekor a templom és ekklézsia református kézen volt, ha más tanút tudnának, azt is nevezzék meg, kérik az express intézkedést. A levél belső felén a Tiszahátra menő lovak s kocsisok fel vannak sorolva, eszerint tíz lóval mentek: Sánta János, Török György, Cs. Szabó János, öreg Hodosy András, Kazinczi István, Ambruzs András, Fábián Márton, Kerékgyártó Gáspár, Mikola István, Kertész Mihály. A kocsisok voltak: Vámos Mihály, Kertész Péter, Ferencz juhász és Iffju Fáber István. Egy egész kis csapat ment ez ügyben. Levelükön még ez volt írva: „Nb. Jövő hetfüre, hogy készen legyenek." A másik levelet válaszként a Tiszaőrsi Bírák írták. Megemlítik, hogy ők is éppen ebben a munkában vannak. Két tanút találtak: Degei János nevű 90 éves embert, aki elmondja, hogy Molnár András nevű embernél szolgált Tiszakesziben, aki akkor szakadt el Kenderesről, amikor hét faluból mentek a lakosok Karcagra. Ezek a helységek Kevi, Marjalaka, Kiss Ujszállás, Csorba, Kenderes, Kolbász, Asszonyszállás. A másik tanú Szőke János cca 70 éves, kinek az édesanyja kenderesi lány volt, Kenderesi Anna, ki testvérével Kenderesi Benedekkel az első elpusztuláskor szaladtak Csegére, tőlük hallotta, hogy a kenderesi lakosok reformátusok voltak. 18
