Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: Földosztás és kollektivizálás Kunszentmártonban (1945-1959) / 177. o.

hettek igénybe, az egyéniek nem. A kilépő — a működési szabályzat szerint — a közgyűlés határozatától, gyakorlatilag a tsz-vezetés akaratától függően gyakran a sajátjánál a falutól távolabb eső és gyengébb minőségű földet kapott. Megterhelték a tszadósság földjére eső részének nem 100, hanem 150 százalékával. A tsz 1953. évi beadási hátralékának kilépőre eső részét 10 százalékkal növelték. A feloszlásról csak a szavazati joggal rendelkező tagok 80 százalékának jelenlétében, azok kétharmadának igenlése alapján lehetett dönteni. Ám ha 10 tag maradni akart, akkor a feloszlatást kívánó döntő többség is csak kilépőnek számított annak összes — fentiekben ismertetett hátrányaival együtt stb.

25 1955 tavaszáig a megmaradt közös gazdaságok két irányú hatásnak voltak kitéve. A hatályos rendeletek az életképesek megmaradását és megszilárdítását ösztönözték, a bekényszerítettek tevékenysége következtében pedig egy sor tsz felbomlott, sokan otthagyták a szövetkezetet. Ennek ellensúlyozására 1953 augusztus második felétől a Szolnok Megyei PB irányításával a járási,a városi és a községi pártbizottságok fő feladatként kezelték a felbomlások és a kilépések megakadályozását (a megmaradt tszek megszilárdítását, a gyengébbek erősebbek általi patronálását), a feloszlást ösztönző tagok kizárását.

26 Ezek az intézkedések és lépések is szerepet játszottak abban, hogy Kunszentmártonban minden szövetkezet megmaradt, szemben a megyével, ahol 3,5, az országgal, ahol 11 százalékuk bomlott fel. A tagoknak a községben 6—7, a megyében 3—4, az országban pedig 30 százaléka lépett ki. Az 1953. júniusi párthatározat utáni közel kétéves várakozás után a Politikai Bizottság és a Központi Vezetőség 1955 első felének ülésein hoztak határozatot a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsításáról. Ekkor már szóltak — bár a feltételek megteremtésének figyelmen kívül hagyásával - a kollektivizálás és a termelés növelés egyidejű végrehajtása, az önkéntesség, a parasztság közötti szívós felvilágosító munka szükségességéről is. Ugyanakkor a Központi Vezetőség júniusi ülésén azt is hangoztatták, hogy a téeszesítés az éleződő osztályharc közepette megy végbe, ami a kényszer és az adminisztratív módszerek felújítását vonta maga után. A fentiek alapján 1955 ősze — 1956 nyara között újból megindult a kollektivizálás és mintegy 115 ezerrel nőtt a tsz-tagok száma. 1955. április 20-án a Szolnok Megyei PVB is újból állást foglalt a meglevő tsz-ek megszilárdítása, illetve az átszervezés megindítása mellett. Április végén a Kunszentmártoni Járási PVB is kidolgozta az 1955-ös tsz-szervezési tervet. Eszerint a figyelem középpontjába állítják az önálló mezőgazdasági tsz-eket, a középparasztokat, a kitüntetett újgazdákat és általában a tekintélyes dolgozó parasztokat. A PVB elvben a meggyőzés, az önkéntesség elvének betartása és a tsz-agitáció közbeni megalapozatlan ígérgetésekelkerülése mellett foglalt állást.

27 1955 végi és az 1956 elejei kampány eredményeként a Zalkába 191-en (összlétszám: 767 fő), a Rákócziba 54-en (201 fő), a Petőfibe mintegy 25-en (31 fő), az í. tíPETÖ Iván-SZAKÁCS Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története. 1945-1985.

1. Bp. 1985. 251-256. A felemelkedés útján. Dokumentumok Szolnok megye negyedszázados történetéből. Szerk.: UNGOR Tibor. Szolnok, 1971. (Továbbiakban: A felemelkedés útján, 1971.) 229. 27

Uo. 240.; MSZMP SZMB Arch. 46/2/44.; MDP KJVB 1955. évi tsz fejlesztési terv. 1955. ápr. 26. 188