Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Az 1920-as évek földreformja Szolnok megyében / 133. o.
némely vidéken a kiosztott földek 20-25%-a került vissza volt tulajdonosaik kezére, mert a kisemberek között újabb jelentkező nem akadt. 189 Elképzelhető, milyennek kellett lenni a birtokreformnak, hogy a földre éhes parasztember visszautasította a földet. Mindezek mellett szembe kell néznünk azzal a valósággal is, hogy a termelés szempontjából sem sikerült, nem is sikerülhetett, a földreform, mert az egy-két kat. hold körül mozgó parcellák, a többnyire nagyon külterjes gazdasági viszonyok között akkor sem nyújtottak volna lehetőséget racionális gazdálkodásra, ha ennek egyéb feltételei nem hiányoznak. Valahogy olyan érzése támad az embernek, hogy a kormány nem tett egyebet, mint a népes családoknak egy szűk lehetőséget adott arra, hogy az évi kenyérgabonát megtermeljék. 190 5. A földreform legsebezhetőbb pontja a pénzügyi megoldás volt. Ez egy felemás és hosszú vita lezárása utáni megoldás alapján végül is a teljes kártalanítás elvének fenntartása mellett megengedte, hogy a megváltási árat később — legtöbbször 10 év múlva — állapítsák meg. Ugyanakkor fenntartotta a birtokos és a földhözjuttatott közötti esetleges szabad megegyezés lehetőségét is, de a megváltási ár bírói megállapításának lehetőségét is. A végsőnek tűnő szabályozás az 1928. évi XLÍ. törvénycikk 191 és az 1300/1929. M.E. számú rendelettel történt. Ezt a pénzügyi viszonyok javulása tette lehetővé. A birtokosokat megillető kártalanítást a törvény külön erre a célra alakított pénzintézetre: a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezetre — népszerű rövidítéssel: a LEBOSZ-ra — bízta. A törvény úgy intézkedett, hogy a reformföldesek ennek az intézetnek kötelesek tartozásukat leróni. A LEBOSZ tőkéje egymillió pengő volt, amelyet négy egyenlő részben az ún. altruista intézetek, mint a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, a Magyar Földhitelintézet (e három később egyesült) és az Országos Központi Hitelszövetkezet jegyezték. Az egész pénzügyi tranzakció lebonyolítására az állam 36 millió dollár (203 millió pengő) kölcsönt vett fel 5,5% kamat mellett 50 évi törlesztésre egy svéd gyufatröszttől — Svenska Tá'ndstiks Aktiebolaget — a magyar gyufagyártás monopóliumának 50 évre való átengedése, valamint a vagyonváltságföldek lekötése és az előbb említett négy pénzintézet egyetemleges jótállása ellenében. 192 A megváltott ingatlanok árát 1928 végéig az OFB külön eljárások után ítéletileg állapította meg. Minthogy azonban ilyen eljárás mellett az ármegállapítás még évekig elhúzódhatott volna, az 1928. évi törvény a még hátralévő községekre az ármegállapítást egységes alapra, nevezetesen a földkataszteri tiszta jövedelem alapjára helyezte akként, hogy a kat. tiszta jövedelem minden koronája után a birtokost 60 pengő kártalanítás illeti meg a megváltott mezőgazdasági ingatlanok után. Ennek az összegét most 189 Vö. HORTI József: A jelenlegi mezőgazdasági válság magyar nézőpontból 1920-tól napjainkig. Bp. 1931. 190 Vö. FÉJA Géza: Viharsarok. Bp. 1957. 1 Qt Az 1928. évi törvények gyűjteménye. Bp. 1929. 963-985. 192 BERENDT T. I.-SZUHAY M. 1973. 171
