Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Az 1920-as évek földreformja Szolnok megyében / 133. o.
dott. Az egyik oldalon a teljesen nincstelen agrárproletárok tömege és a sok életképtelen gazdaság, a másik oldalon a kevés számú, de csökkenő területű nagybirtok uralkodott. Ezt bizonyos mértékig egalizálta a redempciós övezet, ahol a kizsákmányoló birtokkategóriája változott ugyan, de a kizsákmányolás ténye fennmaradt. A redemptus falvakban, városokban a zömmel 100-300 kat. holdas parasztgazdaságok fennhatóságát voltak kénytelenek elviselni a nincstelenek. Ezen kellett volna segíteni a földreformnak. 1. A földreformtörvénynek alapvetően az volt a hibája, hogy a földigények kielégítését szűk körre korlátozta és ezen belül igyekezett a jogosnak elismert jelentkezőket földhöz juttatni. Ha valahol sok volt a jelentkező és kevés a nagybirtok, vagy egyáltalában nem volt - pl. Cibakháza, Csépa, Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy, Jászjákóhalma, Kuncsorba, Kunhegyes, Kunmadaras, Szelevény, Tiszaszentimre községek, Karcag, Kisújszállás és Túrkeve városok esetében —, ott igen hamar befejezték a földbirtokpolitikai intézkedéseket, vagy valamelyest hozzányúltak a középbirtokhoz, sőt a kisbirtokhoz is. Példa ez utóbbiakra a tiszaszentimrei Baghy István és Fazekas Imre birtoka, a cibakházi Basch birtok megváltási ügye. Viszont a nagybirtokban gazdag területeken a kelleténél sokkal több nagybirtok maradt meg az igények kielégítése után is. Például a besenyszögi Kohner birtok, Tiszakürtön a Bolza birtok, Dévaványán a Herczog birtok, a törökszentmiklósi Baghy, Szapáry, Léderer, Harkányi birtokok, Mezőtúron Harkányi Anna birtoka, Szolnokon Nemes Albert gróf birtoka. 2. A vármegye birtokviszonyairól közölt táblázat bizonyítja, hogy a földreform nyíltan bevallott célját — az egészséges birtokmegoszlás megteremtését - nem tudta elérni. Ezt nemcsak a nagybirtokok igénybevételének mértéke, hanem a juttatás módja is bizonyítja annak ellenére, hogy a megyében legalább telepítés történt — talán sehol ilyen mértékben ez nem történt meg az országban, hiszen tulajdonképpen öt község: Ecsegfalva, 161 Kengyel, Rákóczi új falu, Szandaszőlős és Tiszatenyő megalapítását az OFB kezdeményezte. A megyében továbbra is a törpe- és óriásbirtok jelentette a két pólust, az egyik nagy számával, a másik óriási területi arányaival tűnt ki. Talán az egyetlen helyes megoldása lett volna a földreformnak az, ha az apró birtokokat kiegészíti az önálló, rentábilis kisbirtokok színvonalára. 162 Tudjuk, hogy nem ez történt. A földreform lefaragott néhány ezer holdat az egyik szélső kategóriából, hogy azzal még jobban megduzzassza a másik szélső kategóriát a megyében. Az OFB még a törvényadta lehetőségével sem élt a megyében. Az alaptörvény átlagosan három holdban állapította meg a juttatás maximumát, ennél azonban a valóságban kisebb területeket osztottak ki, hiszen a megyei átlag 2 kat. hold 787 n.öl. Szinte példátlan a külföldi összehasonlításban a nagybirtok ilyen ésszerűtlen szétdarabolása! 163 Mindezt azért, hogy minél több embernek legyen magántulajdona, MADAI Pál: Békés megye városainak és községeinek története. Békéscsaba, 1960. 151. 162 Vö. SEBESS Dénes: Magyar agrár-evolúciók. Bp. 1932. SCHERER Pál: A nagybirtok. Bp. 1939. 163 Vö. DOLMÁNYOS István, A keleteurópai földreformok néhány problémája 1917-1939. Agrártörténeti Szemle, 1962-1965. évf.; 1983. évf. 166
