Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Az 1920-as évek földreformja Szolnok megyében / 133. o.
lanságok megszüntetését, amelyek a birtokok megoszlása terén Magyarországon megmutatkoztak. Ebbe a rendszerbe tartozott az ún. vagy on váltsági törvény is — az 1921. évi XLV. törvényeik -, amely az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az áruraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok után lerovandó vagyonváltság megállapítását szabályozta. Ide sorolandó még az ún. „földbirtokreform-novella" — az 1924. évi VÍI. törvénycikk —, melynek elfogadását igen nagy vita előzte meg. A jogszabályt ellenzők élén az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) állt. A vármegyei agrárfejlődés fó'bb jellemzői az ellenforradalmi földreform végrehajtása előtt „Szolnok megye agrártörténetének döntő fordulója volt a millenium évtizede. A nagybirtokos és a tőkés bérlő osztályok vezetésével olyan mértékben és ütemben haladt előre a megye mezőgazdasága a tőkés fejlődés útján, amilyenre a korábbi évtizedekben még nem volt példa. Ebben az évtizedben már nem annyira közjogi és politikai síkon, hanem a gazdasági élet minden területén kiterjedt az a rendkívül éles és kíméletlen harc, amely még a jászkun redemptióval vette kezdetét a Jászkun Hármas Kerületek redemptus birtokosai és a környező feudális övezetek birtokosai között. Szolnok megye megalakulása óta (1876) most már megyei keretek között ez a harc lényegében a tőkés agrárfejlődés kétféle útjának, a porosz utas agrárfejlődés, illetve az amerikai típusú tőkés agrárfejlődés gazdasági feltételeinek növeléséért és kiszélesítéséért folyt. A vármegye két jól elkülöníthető övezetre osztható. Az egyik a Tisza folyó két oldalán elterülő ún. nagybirtokos övezet, a másik pedig ennek két oldalát elfoglaló jászkun redemptus helységek sora. A jelzett gazdasági harc folyamán a megye nagybirtokos övezetében — Mezőtúr, Szolnok és a három tiszai járás - a nagybirtokos, a tőkés bérlők és banktőkés virilisták érdekszövetsége erősödött meg, ami egyben a porosz utas fejlődés objektív tényezőinek kiszélesítésére is irányult. A másik oldalon a megye két redemptus zónájának — a Jászságnak és a Nagykunságnak — középbirtokosai és gazdagparaszti rétegei (500 holdon aluli közép- és kisbirtokosok) álltak. Ezek a feudális jellegű nagybirtokos-tőkés érdekszövetséggel szemben a tőkés fejlődés amerikai utas gazdasági feltételeinek létrehozásáért és fokozatos kiszélesítéséért folytattak harcot. A magunk részéről teljesen egyetértünk Kiss József következtetéseivel, azzal, hogy a megyében tetten lehet érni a mezőgazdaság amerikai utas fejlődésének nyomait, s a porosz út átfordulásának mozzanatait amerikai útba. 2 Ez — véleményünk szerint — az ellenforradalmi földreform végrehajtása utáni időszakban még határozottabban felfedezhető. Maga a földreform is segítette ennek folyamatát. A jászkun redemptus terület a megye közel 44%-át foglalta el. Ez az ellenforradalmi földreform végrehajtása során döntő különbözőséget jelentett, amint azt majd KISS József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millenium évtizedében. Századok, 1961. 95. évf. 581-613. és 1962. 96. évf. 64-97. Az idézett rész az 581. oldalon van. 2 KISSJ. 1961.581-613. p. 134
