Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Laszlovszky József: "Dedi eciam terram, que adiacet circa aquam, que vocatur Tiza" (Adatok az 1075-ös garamszentbenedeki oklevél helyneveinek lokalizálásához.) / 9. o.
kétségessé teszik azt, hogy ezek az adománynál jóval későbbi időben kerültek volna az oklevél szövegébe. Ahogy már Ságnál említettük, szintén korai jellegzetesség, hogy egy-egy települést az egyházi birtokos védőszentje birtokaként említenek: populus sancti Benedicti, inter villám sancti Benedicti et villám Albensium. Szolnok esetében pedig nem a későbbi interpolációt bizonyító castrum kifejezést használja, hanem népeit a XI. századnak inkább megfelelő kifejezéssel illeti. Különösen érdekes a határjárásban a speultura Uetcudi néven írott rész. Az Árpád-kori oklevelekben előforduló temetkezésekről, a határjárásokban szereplő, határjelként funkcionáló sírokról KRISTÓ GY. készített összefoglalást. Bár említ a garamszentbenedeki alapítólevélből másik, hasonló szövegrészt, a Pelu határjárásában szereplő névvel azonban nem foglalkozik. A Heves megyei Fisegi víz mellett Gunreidi sírjáról esik szó, amely egy dombon található, ahol az ősök holttestei vannak eltemetve, („exhinc ad sepulturam Gunreidi in monticulo, ubi antiquorum corpora sunt sepulta.") 44 Ebben az esetben elképzelhető, hogy egy olyan halom jelölte ki a határt, amely egy X. századi pogány temetkezőhely volt, és ahol Gunreidit is eltemették. A korabeli oklevelekben előforduló sírhely említések egyik jellegzetes csoportja az, ahol egy konkrét személy sírhelyéről van szó. KRISTÓ GY. megállapításaihoz, amelyeket az ilyen típusú helynevekhez fűzött, még hozzátehetjük azt is, hogy az ilyen esetekben az említett személy, legalábbis a szűkebb környezetben ismertebb ember volt, hiszen sírhelye is mindenki által ismert volt. Csak ebben az esetben szolgálhatott olyan helynévként, amely egyértelmű határjelül is elfogadást nyert. Még a XII. századból is ismerünk ilyen típusú oklevélrészeket, sőt az egyik idézett esetben a szöveg egy része visszavezethető a XI. századra. Felmerül az a lehetőség, hogy itt valamilyen rangosabb, pogány módon eltemetett személyekről van szó, akiknek nyugvóhelye, mint a Heves megyei példánál konkrétan szerepel is a szövegben, egy halom volt. A korábbi, az őskorban emelt kunhalmok ugyanis lehetőséget adtak későbbi temetkezésre is. A Pelu határjárásában szereplő Uetcudi sírhelyét is egy halomnál kereshetjük, de azonosításra nincs lehetőség. Terjedelmi okok miatt pedig nincs mód arra, hogy a jelen összefoglalásban megkíséreljük az Uetcudi néven szereplő személy azonosítását, már csak azért sem, mert egy ilyen kísérlet igen sok bizonytalan elemet is magában hord. 45 Ugyanakkor a névforma és a feltehetőleg pogány sírhely arra utal, hogy itt egy, a honfoglaláskorban vagy a XI. században élt személyről van szó, akinek sírhelye még nem merült feledésbe az oklevél kiállításakor, illetve az adományozás idején. Mindez szintén érvként szerepelhet ahhoz a megállapításhoz, hogy a határjárás sok eleme korai időszakra mutat, vagyis az 1075-ös állapotokat tükrözi. Ebben az esetben, utalva az archaikus névformákra is, még az is valószínű, hogy nemcsak tartalmában, hanem formájában is XI. századi a vizsgált oklevélleírás. Ennek további bizonyítását a jelen dolgozatban említett, de helyhez nem köthető nevek feloldása adhatja, a környező települések történetének és régészeti emlékeinek részletes feldolgozása után. 43 KRISTÓ Gy.-MAKK F.-SZEGFÜ L.: Acta Hist. 90-92. 44 KRISTÓ Gy.: Sírhelyek Árpád-kori okleveleinkben. Acta Hist. Szeged, 1981. 23. 45 , , , , Az Uetcudi nev azonosításával egy külön tanulmányban kívánunk foglalkozni. 22
