Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Laszlovszky József: "Dedi eciam terram, que adiacet circa aquam, que vocatur Tiza" (Adatok az 1075-ös garamszentbenedeki oklevél helyneveinek lokalizálásához.) / 9. o.

pád-kori lelőhelyeket, anélkül, hogy ezeket az írásos forrásokban említett falvakkal kapcsolatba hozhatnánk. A határjárásban szereplő következő biztos támpont a Varsány nevű település. A helynév az oklevélben szereplő formájában tulajdonképpen népet jelent, de a későbbi mezővárosként előforduló település helyét nyilvánvalóan a XI. századra vonatkozóan is elfogadhatjuk. A mai Rákóczifalvától délre, az egykori, erősen ívelt Tisza meder déli partján egy többszáz méter kiterjedésű Árpád-kori és későközépkori lelőhelyet ismerünk, ahonnan számos éremlelet is előkerült. A település templomát is meg lehet figyelni az épület szétszántott romjai alapján. Ezt a határrészt ma is Varsánypuszta néven jelölik, megkülönböztetve az Alsó és Felső részt. Ez összefügghet a későközépkori, a maga idejében nagy jelentőséggel bíró település kiterjedésével, két részre osztódásával. Ugyancsak ma is meglévő helynév a Szanda (Zunde), amely Szandaszőlős, illetve Újszanda néven ma Szolnok város egyik részét jelöli. Az egykori településnek több központja volt. Egyrészt a hajdani Tisza meder mellett, amely ma a szolnoki Holt-Tisza (Kisszanda) mellett, az ugyancsak Árpád-korra visszavezethető Alcsival átellenes oldalon található, másrészt a mai Rákóczifal vától északra fekvő, közvetlenül a Tisza mellett elhelyezkedő Nagyszanda. Az első rész teljesen beépített, így alig kutatható, az utóbbi területen azonban jellegzetes Árpád-kori leletanyagot találtunk. Sajnos nem állapítható meg egyértelműen, hogy az 1075-ös oklevélben említett település melyikkel azonosítható. Anélkül, hogy a határjárásban szereplő további helyneveket tárgyalnánk, melyek lokalizálása véleményünk szerint nem oldható meg egyértelműen, a határjárás útvonala jórészt rekonstruálható. A leírást a Tiszánál kezdték és először Pelu É-ÉK-i határát írták le. A kiindulási pont azon a részen lehetett, ahol az említett Kengelu víz a Tiszából kiszakad. Ez a rész a mai tenyői határban keresendő, a Tenyői halom közelében. A következő, viszonylag pontosan meghatározható hely az említett rév helye. Ez a két lefűződött mederszakasz találkozásánál lehetett. A két pont között az oklevél szavaival élve a mező közepén húzódott a határ, amelyet természetes határjel hiányában mesterséges jelekkel kellett kijelölni. így a határvonal pontos megrajzolása ezen a részen nem lehetséges. A mai Tenyő területén végzett részletes terepbejárás talán közelebb vinne bennünket a megoldáshoz, de ettől sem várhatjuk, hogy a többi említett települést egyértelműen lokalizáljuk, mivel azokra alig van írott forrásunk. A Kengyel víz által körülzárt területen haladt tovább a határ déli irányban, ezt a területet később is egy út felezte meg. Ezt követően a határ nyugatnak, majd északnak fordult, és a Kengyel víz, illetve a Varsány és Szanda települések közötti sík területen húzódhatott. Az itt említett Aruch értelmezése szintén nehézségekbe ütközik, a szövegben szereplő völgy (in valle Zebeli) pedig szintén egy hajdani, a XI. századra kiszáradt folyómeder lehetett. Különösen figyelemre méltó az egyik határjel (sepultura Uetcudi), amely értelmezése fontos szerepet játszhat az idézett oklevélrész datálása szempontjából. A határjárást végitekíntve megállapíthatjuk, hogy bár a helynevek jelentős részét 39 - , , , , Ez a mai Derzsi gat rész, helyet lásd a 2. ab ran. 20