Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Zádor Béla: Igazoló és fegyelmi eljárások Szolnok megyében a tanácshatalom megdöntését követő időszakban / 195. o.

körülmények akadályozták és feltehetően sok pedagógus lelkiismereti válságához is vezettek. Az értelmiségiek között ők voltak azok, akik közül származásuknál fogva is sokan a kizsákmányolt tömegekhez a legközelebb álltak. A Tanácsköztársaság idején tanúsított pozitív magatartásuk másik okát a proletárdiktatúrát megelőző korszak művelődéspolitikája és annak következményei adták. E művelődéspolitika alapvető koncepciója szerint, a kultúra javaiból, a tudásból társadalmi méretekben mindenkinek annyit tett megszerezhetővé, amennyit a kizsákmányoló uralkodó osztály osztályérdekei megkívántak és ezen érdekek szerinti osztályhelyzete indokolt. Nehéz anyagi és súlyos szociális körülményeik következtében sokan a szűkre szabott lehetőségekkel sem tudtak élni. A művelődéspolitikai koncepcióból következett jónéhány iskolatípus zártsága. A tanítók zömét foglalkoztató népiskolák (elemi) a lezárt iskolatípusba tartoztak. A tanárok egy részének munkahelyét jelentő iskolák is zárt iskolatípusok voltak. Az oktatási intézmények közül a népiskolákban (elemi), a polgári iskolákban, gimnáziumokban, vagyis a kulcshelyzetű iskolákban az egyházak döntő súlyt képviseltek. Ez a tény az oktatott tananyag tartalmára és a pedagógus réteg nagy részének egzisztenciális helyzetére is kihatott. Az egyházi túlsúly a vallásoktatás helyét, többek között a vallásos szellemben történő nevelést is erősen meghatározta. Az integer Magyarország gondolatát tartalmazó nacionalizmus, amely a korabeli uralkodó osztály osztályszemléletéből és érdekeiből fakadt, az oktatott tananyag tartalmában és a nevelésben szintén meghatározó szerepet kapott. A Tanácsköztársaságot megelőző korszak művelődéspolitikájára jellemzők közül az előbbi vonások azok, melyekkel szemben a Szolnok megyében élő pedagógusok a Tanácsköztársaság időszakában felléptek. Részben a periratokból, döntően a fegyelmi eljárások anyagából általánosítható: osztálygyűlölségre izgattak - vagyis az agrárproletárok, munkások, kisemmizettek körében kizsákmányolóikat, mint osztályt, egyes esetekben elnyomóikat személy szerint leleplezték. A társadalmi egyenlőtlenségek, a kizsákmányolás ellen szóltak. Az egyház, a vallásoktatás, helyenként a vallás ellen beszéltek. Voltak pedagógusok, akik felléptek a nacionalizmus ellen. Egy részüktől a nemzetköziség eszméje sem volt idegen. A szociális igazságtalanságok ellen is szót emeltek. A proletárdiktatúra politikája és ennek részeként kialakult koncepciózus művelődéspolitikája olyan pozitív intézkedéseket hozott, melyek a pedagógusok problémáira is megfelelő választ adtak. Ezek a részben megvalósult, illetve a Tanácsköztársaság fennállásának rövid ideje miatt tervben maradt intézkedések a tanítók, tanárok égető lelkiismereti problémáira, oktató-nevelő munkájukban jelentkező gondjaikra és nehéz anyagi helyzetükre megoldást hoztak. A Tanácsköztársaság időszakában államosították az iskolákat, amivel többek között az egyházak nyomasztó súlyát az iskolákban megszüntették. A vallásoktatást eltörölték. Az iskolarendszer átszervezésével az iskolákat nyitottá tették. Az egytanerős iskolák felszámolására törekedtek. A tantervek megváltoztak, új, a kor szellemének megfelelő tankönyveket adtak ki. Szigorú rendelkezéseket hoztak az iskolalátogatás biztosítására, melynek anyagi feltételeit is igyekeztek megteremteni. A tanítók fizetését felemelték. A két művelődéspolitika legfőbb vonásainak egymás mellé állítása a dolgozók hatalmából következő, érdekeiket szolgáló politikának egy részét érzékelteti. A két művelődéspolitika nagy különbsége az előzőkben leírt, a pedagógusok számottevő részének magatartására 205