Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A "rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791-1843/44) / 103. o.
BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A „RENDSZERES BIZOTTSÁGI MUNKÁLATOK" SZEREPE A JÁSZKUN KERÜLET KÖZIGAZGATÁSÁNAK MEGREFORMÁLÁSÁBAN (1791-1843/44) A feudális Magyarország polgári átalakítására való törekvés erőteljes kibontakozása az 1832—36-os úgynevezett reformországgyűléshez kapcsolódik. Előzménye azonban visszanyúlik az 1790—9l-es országgyűlés által kiküldött rendszeres bizottsági munkálatokhoz. Ezeknek tárgyalásai, 1828-tól a bizottsági munkák felújításától 1843—44-ig vezérfonalként húzódtak végig az országgyűlések munkálatain. A rendszeres bizottságok munkájával, különösen az 1793-ban elkészült tervezetekkel, azok társadalmi hátterével és hatásával történetírásunk alig foglalkozott, így a munkák jeléntősége, illetve az a folyamat, ahogyan az 1793-ban megkezdett reformmunkálatok elsikkadtak, majd 1830 után újra — de már más társadalmi háttérrel és részben megváltozott tartalommal — feléledtek, nem nyert kellő feldolgozást. Az 1793-ban elkészült operátumok jelentőségét MÁLYUSZ Elemér fejtette ki, egyetértve HORVÁTH Mihállyal abban, hogy ha a munkálatok országgyűlés elé jutnak, a „nemzet, a maga felszámíthatatlan előnyére, példáját adhatta volna a világnak, miként alakulhat újjá egy állam, forradalmi rázkódások nélkül. MÁLYUSZ Elemér rámutat, hogy az 1825/27. évi országgyűlés 8. törvénycikke által kiküldött bizottság javaslatai visszalépést jelentettek az 1792/93. évi javaslatokhoz képest. A megváltozott társadalmi körülmények között arról a lassú, fokozatos reformról, amelyet az 1792/ 93-as munkálatok akartak, 1830-ban már szó sem lehetett. Az 1828/30. évben elkészült munkálatok nem a nemzet kiváló elméinek elképzeléseit tükrözik, hanem az azoktól elfordult — s különösen Széchenyi eszméivel szembe került — retrográd nemesi tömegek felfogását. Lényegében MÁLYUSZ Elemér értékeléséhez hasonló SZEKFÜ Gyula véleménye is, bár az 1793-as javaslatok sorsát a reformmunkák felújításáig ő sem vizsgálja részletesen. Foglalkozik viszont a témánkhoz tartozó 1793. évi közjogi javaslatokkal, megállapítva, hogy a városok és vármegyék reformjának kérdésében a meglevővel való józan megalkuvás nyilvánult meg. A kérdéskör egyetlen jelentősebb reformjavaslata az volt, hogy a városokat is be akarta illeszteni a vármegyei keretbe, de ez úgy valósult volna meg, hogy a megyegyűlésen a város csupán egy szavazattal rendelkezett volna, szavazata tehát nem ért volna többet egy táblabíró szavazatánál. Az országgyűlésen ily módon állandósított vármegyei túlsúly éppen annak a polgári 1 MÁLYUSZ Elemér: A reformkor nemzedéke. Századok LVII. évf. 1923. 1-6. sz. 16-76. 2 HORVÁTH Mihály: Magyarország történelme. 2. kiadás VIII. köt. 135. 3 HÓMAN Bálint és SZEKFÜ Gyula: Magyarország története. V. köt. (írta: SZEKFÜ Gyula). Bp. 1936.77-90. 103
