Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Kiss József: Közigazgatás és jogszolgáltatás egy koronabirtokon az 1730-40-es években / 69. o.
mellényét, egy barna ruháját Perpetuel-től, egy zöld rókabundáját, egy farkassal bélelt hosszú útibundáját, három kalapját: egy stíriai arannyal szegve, egy ezüsttel szegélyezett és egy szegély nélküli, továbbá csizmákat, harisnyákat. A többiek elhordott ruhák voltak. Kitűnik az inventáriumból az is, hogy még saját bútorai sem voltak. Már az eddigiek során is kitűnt, hogy időszakunkban a földesúri irányítás, a közigazgatás és a jogszolgáltatás sok vonatkozásban összefonódott a joggyakorlatban. Itt azzal is számolnunk kell, hogy a községi, a mezővárosi vagy a kerületi szintű helyhatóságok a földesúrtól szinte függetlenül, saját autonom hatáskörben működtek a joggyakorlat területén is, s ebben alapvetően különböztek is a robotköteles, úrbéres jobbágytelepülések helyhatóságainak gyakorlatától. Az „úriszék" (sedes dominalis) elnevezés ezeken a szinteken nem fordul elő. Még a középfokú bírósági fórum is kerületi törvényszék (sedes districtualis) néven szerepel, azonban az összkerüíeti törvényszék már mindig „sedes dominalis "-ként fordul elő, s ennek elnöke a földesúri adminisztrátor volt. Itt szerepelt az urasági ügyész is. A földesúri tisztségviselők hierarchiájában közép- és felsőfokon nagy szerepe volt az urasági ügyésznek (fiscalis procurator). Az udvari Commissio 1731-ben Szalay István ügyvédet nevezte ki a Jászkun Kerület ügyészévé. Részére is részletes utasítást adott. 104 Ebben előírták, hogy az udvari Commissio alárendeltségében köteles működni, közvetlen feljebbvalója a földesúri adminisztrátor. Tisztségében köteles a jászkunsági földesúr és a hatósága alá tartozó személyek és intézmények aktív és passzív peres ügyeit előrevinni és a földesuraság javára védelmezni. Előírás szerint tájékoztatnia kellett volna évente rendszeresen a kerületi választott tisztségviselőket, a kapitányokat, a mezővárosi és a községi bírákat is a büntető- és a polgári peres ügyekről, sőt a felső-szintű, ún. fiskális perekről is. Mindjárt hozzátehetjük azonban, hogy ez utóbbi feladatait elhanyagolta. Maga az adminisztrátor erről így vélekedett: „Szalay urasági ügyész úr derék fiatalember, de nekem nem segédkezik, Pesten lakik és ott — miként a közhír tartja — munka nélkül. Itt, Jászberényben kellene laknia, itt volna reá szükség, hogy legalább a veszekedő alattvalók között a szabályos rend megszilárdulna, s néhány elkerülhető ügy megvilágosodna előttük". Az adminisztrátor rosszhiszemű véleménye mögött két sajátos jelenség húzódik meg: Szalay a jászkunsági határkérdésekben támadt rengeteg perrel annyira el volt foglalva, szinte minden idejét Pesten és Bécsben a jogszolgáltató főhatóságok körében töltötte, hogy a bécsi hatóságok hierarchikus útvesztőiben való tájékozódás is felülmúlta erőit, másrészt az adminisztrátor Jászberényben és általában a kerületekben csorbítani szerette volna a helyhatóságok autonómiájának joggyakorlatát, s a helybeliek nála jobb felkészültséggel rendelkeztek. Egyébként a császári adásvételi szerződés szerint a pallosjog (ius gladii) a Pesti Invalidus Ház udvari Commissioját illette meg, de ezt a földesúri jogát - mindaddig, 103 KA Inv. Uo. f.5. „... meine übrigen Hausmobilien, als Kästen, Sessel, Spiegel, Bilder ... dem Herrn Mittermaier zugehören ..." 104 KA Inv. 1743. Nr. 295. f. 1 — 3. Instructio pro Procuratore Fiscal! Dominii Districtuum Jassigum et Cumanorum. 1-8. KA Inv. 1734. Nr. 108. f. 12—13. „...Fiscus autem Excellsi Dominii deberet Jászberény residere, et esset necessitarius, ut adminus aliqua norma inter litigantes subditos stabiliretur ..." 94
