Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Nemes Lajos: Adatok Tiszafüred gazdasági és társadalmi életéhez (1687-1774) / 53. o.
Oktober 12-én földesuraival kötött transactiójukban már a „helység szokott pecsétjeiként említettek. A források a 30-as évek végétől folyamatosan említést tesznek a városházáról is, mely adómentes volt. Itt a magisztrátus tagjai, amikor ülést tartottak, rangsor szerint, meghatározott sorrendben ültek. 1738. március 23-án Pápay Páriz Ferenc és Váradi Veres László földesurak nyolc pontból álló statútumban szabályozták Tiszafüred birájának és esküdtjeinek feladatait. Ez a rendtartás szorosan kapcsolható az ugyanekkor kötött transactióhoz. A földesurak a magisztrátus értésére adják, hogy a falu lakosai 1000 forint taxát kötelesek fizetni, melynek beszedése s a földesurakhoz eljuttatása a bírák és az esküdtek feladata. Ennek fejében a helység használatában maradnak a csapszékek, a révbeli jövedelmek, a mészárszék, a halászó vizek és az urak morotvájának fele. Megjegyzik, hogy a Tiszán való halászat az uraké lesz. 1733-ig, amíg a helység kezében volt a füredi és a kocsi határ fele, addig a falu lakosai magukat is megdézsmálták, mely dézsmajövedelem beszedése a bíró és a magisztrátus feladata volt, akik egyúttal döntöttek is ezen jövedelem felhasználásának módjáról. A földesurak véleménye szerint a falu elöljárói a múltban sok helytelen és törvénytelen dolgot csináltak. Utasították a helység bíráit és a magisztrátus esküdtjeit, hogy tartsák magukat az ország törvényeihez és igazságosan — senkinek sem kedvezve - szedjék be az országos és az egyházi adót. Ellenkező esetben mind a vármegyétől, mind a földesuraktól méltó büntetést kapnak. A helységen országos út vezet keresztül s emiatt „gyakran hatalmasok fordulnak meg rajtok, kiknek részére nem kevés költséget kelletik kiadni a lakosoknak...". Kötelessége a főbírónak és a nótáriusnak (aki fizetést kap), hogy azokat a költségeket regesztrumba feljegyezzék, melyek akkor merülnek fel, ha egy-egy „ő felsége szolgálattyában járó úri személy, vagy ő felsége katonái áthaladnak, vagy megállnak a faluban". A regesztrumban fel legyen írva, bárkinek, bármit adnak, hogy ezzel el tudjanak számolni. A földesurak a csapszékeket és a mészárszéket a helység kezén hagyták. Ennek kiárendálása a bíró és a magisztrátus feladata. A bérbeadásból befolyó jövedelemről a bíró köteles pontos számadást vezetni és a csapszéket és a mészárszéket ellenőrizni, ellenkező esetben ha a helység bevétele csökkenne - a bíró hibájából -, akkor megbüntetik. A falu lakóinak az volt a kérése, hogy az adók beszedésére külön porciószedőt ne kelljen alkalmazniuk, hanem a bíró és a nótárius, segítőikkel együtt szedjék be a különböző adókat, mert ellenkező esetben a bíró jövedelmében, a nótárius pedig fizetésében károsodna. A helység kezében volt 1733-ig a Tám nevű erdő, melyből a lakosok a bíró és az esküdtek engedélyével vághattak fát, hordhattak rőzsét. Mivel a földesurak szerint a visszaélések miatt ez az erdő nagyon lepusztult, ezért a továbbiakban a bírónak és 34 Uo.IV-9/d/22.Pp.424. 35 Uo. 36 HML Nemesi közgyűlés iratai IV-l/b/92. 1767:175. 60
