Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Nemes Lajos: Adatok Tiszafüred gazdasági és társadalmi életéhez (1687-1774) / 53. o.
vették a Szeghalmyaktól Füred és Kócs puszta határának felét örök áron, s az a communitás birtokában volt. 1702-ben Szeghalmyék még több pénzhez akartak jutni, s ekkor már eladták egész Füredet az ottani jobbágyoknak, miként az idevonatkozó irat mondja: „Mi Szeghalmy János és Tamás, kiknek szülei voltak Szeghalmy András és neje Pankotay Krisztina, néhai Pankotay György leánya, — a Kolozsváron kelt — szerződés szerint eladjuk egész Füredet és Kócs pusztát füredi jobbágyainknak, az őket képviselő Öregh István főbírónak, Szoboszlai Péter hites jegyzőnek, Hódi István, Szövetes György és Tarhos János füredi elöljáróknak 2100 forintért." A földesurak azzal indokolták a falu és puszta eladását, hogy ők távol laknak Füredtől, s emiatt nem tudnak ott jól gazdálkodni. A vételáron pedig lakóhelyükhöz közel kívánnak birtokot vásárolni. A füredi jobbágyokat feloldották a jobbágyi kötelékek alól, s engedélyt adtak nekik arra, hogy az uralkodótól megnemesítésüket kérjék. Ez a második adásvételi jogügylet nem vált érvényessé, mert a Szeghalmyak csupán a felét bírták Fürednek, az egész falu eladására tehát nem volt joguk. A füredi jobbágyok az 1701. évi szerződés szerint csak a falu felének birtokbavételéért fizették meg az előzőkben összegyűjtött vételárat, s ezen a jogcímen a falunak keleti felét sajátjukként bírták 1733-ig. Füred nyugati felét Glöckelsberg Dietrich császári generális vette zálogba 1703-ban Lipcsey Gábortól 750 forintért, majd özvegye továbbadta a Poroszlót is birtokló Popovics Ferencnek. így 1701-1733 között Füred és Kócs egyik felét maguk a füredi jobbágyok, másik felét pedig a Glöckelsbergek, majd a Popovicsok bírták. 10 1706-ban a Rákóczi-szabadságharc idején Rabutin császári tábornok felgyújtotta a falut, mert az Rákóczi pártjára állt. Mintegy két éven át ismét néptelen volt a falu. Az 1708 körül megindult visszatelepedés során sok ház maradt üresen. A viszszatérők szabadon válogathattak a házak és telkek, meg a kerthelyek között, amelyek már ekkor is belsőségnek számítottak. A falu elpusztulásának és a visszatelepedésnek néhány mozzanatát rögzítette egy tiszafüredi jobbággyal 1725-ben készített tanúval lomási jegyzőkönyv: „Rabutin generál őnagysága megfordulván hadaival országunkban, Füred helységünk is pusztán marada. Az futás után hazajött Füredre lakni, aki akart. Fürednek az revolucióban (vagyis a Rákóczi-szabadságharc idején) való pusztulása után az új üléskor (megtelepedéskor) helyünkben lakos Nyikos Ferenc hazaszállván 15—16 esztendővel ezelőtt, fogott fel egy Szálai István nevű megholt embernek elmaradott puszta házkertjét. Amikor Szálai felfogta, a kert a falu földje volt, mivel senkinek sincsen Füreden fiúról-fira öröklődő földe vagy fundusa. A futás után hazaszállott emberek - csak kevesen és ritkán — az régi kerthelyeket fogták fel." Tiszafüredi Kiss Pál Múzeum adattara 69. 34. 4. 8 HML Polgári perek IV-9/d/22. Pp. 424. a HML Tiszafüred úrbéri tagosítási pere VII-l/a/217. 1. sz. 10 HML Polgári perek IV-9/d/22. Pp. 424. BÉL Mátyás: Heves megye ismertetése 1730-1735. (Fordította: SOÓS IMRE) Eger, 1968. 88. U SOÓS 1.1955.52. 12 SOÓS I. 1955. 7. HML Polgári perek IV-9/d/22. Pp. 424. 55
