Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

ADATTÁR - Kántorné Varga Tünde: Tudós matematika- és fizikatanárok Szolnok megye középiskoláiban / 361. o.

Bujk Béla (1856-1935) ,,Ő volt az intézet múltjának, a város kulturális életének egy fejezete". Köztiszteletben álló, nagy tekintélyű tudós tanár volt. írásbeli munkásságát cikkein kívül megsárgult aktacsomók őrzik. Barátjával, Horváth Ferenc iskolaigazgatóval együtt 1896-ban indították meg a küzdelmet az iskola, a diákok és a tanárok felemelkedéséért.* ,,A tanártestület a saját súlyos felelősségének tudatában immár nem nézheti összetett kezekkel az ilyetén állapotoknak szakadatlan ismétlődését, hanem kénytelen felemelni kérő s intő szózatát a bajok gyors és gyökeres orvoslása végett" — írta Bujk Béla abban az emlékiratban, amelyet a felettes hatóságnak beterjesztettek. Számítgatott, tervezgetett, alapszabályokat szerkesztett, beadványokat írt számokkal teletűzdelve, ötleteket, gondolatokat adott. Az iskolában megszervezte az ifjúsági önsegélyező egyesületet, a fizika szertár, a régiség- és pénzgyűjtemény őre volt, az igazgatótanács tagja. A városban egy sereg egyesületben és intézményben látott el 00 tisztviselői feladatokat, a városi képviselőtestületben is dolgozott. Szaktárgyaiban kiválóan képzett, nagyszerű módszerekkel dolgozó, sokoldalúan művelt, nagy tudású pedagógus volt. A gazdag tanári kézikönyvtárat is ő kezelte. Jól tudott latinul, görögül és németül. Nagyon szerette az irodalmat, a klasszikus zenét, a történelmet, az utazást. Szívesen tartott beszédet városi és iskolai ünnepélyeken. Ifjúsági színielőadások rendezőjeként, műsoros szavalóesték szervezőjeként is fáradozott. Előadásai élvezetesek, színesek voltak, beszédmodora jellegzetesen pattogó. Szerette a rendet, a fegyelmet, tanítványaitól is elvárta. Munkája, élete ösztönző példaként hatott. Mindig pontos volt. Tudott lelkesíteni, eleven, lüktető ritmusú órái magával ragadták tanítványait. Érdekes módszert alkalmazott pl. a számonkérésnél: minden tanuló füzetébe (40 !) előre beírta a számára külön elkészített feladatokat. A kimagasló eredmény igazolta a jó módszert. Tanítási elveit a „Néhány szó mathematika előadásához" c. tanulmányában a következőképpen fejtette ki: ,,A matematika az a tantárgy, melynek előadásánál a tanulónak bizonyos fokú önálló szellemi tevékenységére és lankadatlan figyelmére van szükség, amit pedig a legügyesebb tanár sem képes — már csak a tanulók nagyobb száma miatt is — állandóan lekötve, ébren tartani. Az első elmulasztott gondolat érthetetlenné teszi a növendék előtt a legközelebbi tételt, majd elkedvetleníti, később pedig teljesen elveszti lába alól a talajt." Megállapította, hogy fel kell kelteni a tanuló figyelmét, mert másképpen nem jutnak el a sikerélményhez, a tudáshoz, ,Jiiszen kit is érdekelne olyan valami, amit egyáltalán nem ért." Fontosnak tartja az ismétlést: a tanárnak „újra meg újra elő kell venni mindazon részeket, melyekben a tanulóknak a megerősítését látja szükségesnek.' K-i Gimn. Ért. 1896/97. 37-48; PTSZ 1929. 37. 'K-i Gimn. Ért. 1890/91. 3-16. 393