Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

ADATTÁR - Kántorné Varga Tünde: Tudós matematika- és fizikatanárok Szolnok megye középiskoláiban / 361. o.

lat, elejtett szó, ismerős anekdota, második természetté vált bizonyos szokás, önkéntelen cselekedet, sajátunkká lett világnézet: mind-mind letagadhatatlan árulója egy-egy kiváló tanár kezemunkájának. Hyen határozott egyéniség volt Dr. Biatsy József a matematika és filozófia professzora."

79 Tanári pályafutását a Soproni Katolikus (Benedekrendi) Főgimnáziumban kezdte, ekkor Biatsy Demjén (vagy Domjén) volt a neve. Tanított latint, magyart, matematikát, rajzoló geometriát és bölcseleti előtant. Az 1880-as évek elején megszerezte filozófiából a bölcselettudori címet. Az iskolai értesítőben megjelenő cikkei: ,^iz álom és az alvajárás", ,,/! látás pszichológiai, illetve biológiai témájúak. ,£ocke élete és bölcselete" c. munkája filozófiai jellegű. Mezőtúron 27 évig tanított. Életét két tényező határozta meg: a matematika és a filozófia. Mindig törekedett a fogalmak logikai rendszerezésére, az ellentmondások felfedésére. Óráin a szabályoknak, a pontosságnak, a rendszeres gondolkodásnak és gondolkodtatásnak kellett érvényesülnie. Egyenes, őszinte, pontos, rendszerető, kötelességtudó ember volt, ezt oltotta be tanítványaiba. Tőlük is fegyelmet követelt és szigorúan számonkérte a kiszabott feladatokat. „Szálfaegyenes tartással végezte minden nap 6 óra körül megszokott napi sétáját, melytől nem tartotta vissza se hideg, se meleg, se szél, se vihar. Arca komoly, de derűs volt. Köszönéskor kimért szabályos mozdulattal emelte meg kalapja mellett elmaradhatatlan botját, hol alacsonyabban, hol magasabban, kit-kit milyen mértékben illetett meg. Kis diákoknak szervusz, nagy diákoknak szervusz, jónapot, ismerősöknek szervusz, jónapot, alászolgálja dukált és egy barátságos mosoly, de ritkán figyelte meg, hogy kivel találkozott, mindig mélyen merült a gondolataiba" — így maradt meg kollégái emlékezetében alakja. Magyarázatainál, tanításában a példákat mindig a gyakorlati életből vette. Valószínűleg Hartmann filozófiájának a hatására vallotta azt, hogy minden ismeret, a tapasztalatok okos felhasználásának és csoportosításának eredménye lesz a tudás. Érdekes ebből a szempontból az 1907/8-ban az iskolai módszeres értekezleten tartott ,yA figyelem és annak felkeltése és ébren tartása" c. előadása.

83 Megállapította, hogy ,,a tanítás művészete abban nyilatkozik meg, hogy a tanár nem parancsol, hanem előadásának módjával és tartalmával tudja felkelteni és ébren tartani a növendékek figyelmét. A tanárnak céltudatosan kell felkészülni az órára. Az órára való felkészülésnél mindenekelőtt azt kérdezze önmagától a tanár, hogy milyen ismeretre számíthat a tanulóknál, amelyek az új ismeret alapjául szolgálhatnának, azután fontolja meg, hogy milyen sorrendben adja elő a közlendőket, s mily módon fogja eszközölni azok szemléltetését, továbbá, hogy mit kell tennie, hogy a tanulók az új ismereteket helyesen alkalmazni is tudják. Az a jó tanár, aki a tanítás művészetében folyton előre halad, kinek tanítása folyton a kor színvonalán áll." Felhívja a figyelmet arra is, hogy 79 * M-i Gimn. Ért. 1928/29. Dr. Boros István megemlékezése. 80

Soproni Katolikus Főgimnázium Értesítői 1880/81. 3-14; 1888/89. 1-25. 81 Locke élete és bölcselete. Sopron. 1886. 82 M-i Gimn. Ért. 1928/29. Dr. Boros István megemlékezése. 83

M-iGimn. Ért. 1907/8. 3-13. 387