Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
ADATTÁR - Vincze László: Szolnok belterületi neveiről / 343. o.
•5 1 volt a házuk. A XVIII. század második felében két önálló tímármester működött a 32 városban. Az 1660-66-ból, 1696-ból, 1714-ből, 1747-48-ból és a XVIII. század második feléből származó szórt adatok alapján néhány tanulságot leszűrhetünk: a) Szolnok 1685-ös felszabadítása után is maradhatott a Tabán városrészben néhány török család, s ez a Tabán név megőrződése szempontjából igen fontos. Annak bizonyítására, hogy a török hódítások hatására vert gyökeret Szolnokon az elnevezés, további adatokra lenne szükség. b) Szolnok jellegzetes palánkváros volt. A várban - amely palánkkal, tornyokkal, falakkal volt megerősítve - helyezkedtek el a török kaszárnyák, dzsámi, minaret, fürdő és mecset. A váron kívül, a vár nyugati részén volt a török időkben a külváros, melyet északi és keleti irányban mély árok vett körül és a várhoz vezető 33 irányban a külvárosnak nem volt fala. A vár körüli külső város a XVIII. században már belső város, melyet sánc vett körül. A város terjeszkedésével, a belső város sáncán kívül alakult a külváros. A Tabán a török időkben a külvárosban helyezkedett el, a XVIII. században a belső városban. A tímártelepek rendszerint a város szélén, a külvárosban voltak, mivel a bőr kikészítése piszokkal és kellemetlen szaggal járt. Ugyanakkor a mesterség űzéséhez szükséges víz miatt vízparton helyezték el őket. Budán, Csongrádon, Esztergomban, Halason, Szegeden és Székesfehérváron is felbukkan a Tabán név. Csongrádon, Szolnokhoz hasonlóan Tabánnak nevezték a város egykor falakkal körülkerített belvárosát. Feltételezhető, hogy Csongrádon is a Tabán a török időkben nem a belvárosban volt, hanem valahol a váron kívül, s így a külváros részét alkotta. c) A XVIII. század második felében Szolnokon a Tabán városrész a Katonavárosnak volt alárendelve, s iparosaik részben a katonaság szükségleteit elégítették ki. A török időkben a tabániak hasonló szerepkört tölthettek be. 1747—48-as adatok szerint a Tabánban és a Katonavárosban tizenöt iparosmester tevékenykedett. Ez igen jelentős létszám, hiszen Szolnok városában az önálló ipa37 rosmesterek száma harminckettő volt. 1770-ben huszonnégy iparágban kilenvenhét iparosmester dolgozott. Közülük több is kapcsolatban állhatott a tímármesterséggel; 9 csizmadia; 1 gombkötő; 3 süveges; 3 szíjgyártó; 5 szűrszabó; 13 szűcs; 2 tímár; 8 varga. Ez az iparosoknak csaknem a felét teszi ki. Ha Szolnokon nyolcvanöt évvel a török kiűzése után ennyire virágzott a bőripar, akkor annak korábban is lehettek ha31 BOTÁRI. 1941.35. 32 BOTÁRI. 1941.63. 33 BOTÁR 1.1941. 8. 34 BOTÁRI. 1941.9. 35 Nyelvtudományi Közlemények XXXVI. 482. MELICH J. cikke. 36 Pallas Nagylexikon, 1897. XXV. 874. 37 BOTÁR 1.1941. 63. 38 Uo. 347
