Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
ADATTÁR - Kaposvári Gyula: A német lovagrend jászkun vonatkozású levéltári fondjai / 257. o.
kozású forrásokon kívül az országos történetírás számára is adódhatnak iratok. A szűkre szabott turista utam alkalmával nagyon szerettem volna rábukkanni a „Siegelreihe der Cumanen und Jasygen Gemeinden' elnevezésű, XVIII. század eleji, négyoldalas iratra, amely a jász és a kun községek pecsétjeinek lenyomatát tartalmazza, valószínűleg a Lovagrend számára pecséthitelesítési célból készült. A XVII-XVTII. század fordulóján használt, százat megközelítő bélyegző az Alföld ismert pecsétjeinek számát megsokszorozná és a pecséttan számára is hasznos adatokat szolgáltatna. 1972-ben a megyei múzeumi szervezet támogatásával Túrkevéről dr. Győrffy Lajos és Jászberényből Tóth János múzeumigazgatókat tudtam rövidebb kutatáshoz hozzásegíteni, a későbbiekben azonban a toyábbi kutatásra nem kaptunk lehetőséget. Ismereteim szerint Kun István, Wellmann Imre és Kiss József dolgozott a DOZA levéltári anyagával az elmúlt két étvtizedben, de a kutatási profiljuk az egyes témák feldolgozására irányult és nem terjedt ki a levéltári anyag értékeinek széles körű mikro fümeztetésére, xeroxoztatására. Dléssy János történész levéltárosról, a DOZA anyagának első feldolgozójáról azt tartom még szükségesnek elmondani, hogy az 1905. március 7-én Budapesten bekövetkezett halála akadályozta meg őt a további munkában. Befejezésként még egy felismerés, ami az iratanyag forgatása közben vetődött föl bennem: a Jászkun Kerületek 1702-ben történt eladása a Német Lovagrendnek jogsértő volt ugyan, hiszen egy volt koronabirtok kiváltságokkal rendelkező lakosságát taszította jobbágyi alávetettségbe, de távolabbi hatását tekintve nem volt egyértelműen kedvezőtlen. Nem helyes ugyanis a jászkunok történetét egyoldalúan kiszakítani a török uralom alól felszabadított Magyarország történetének egészéből, mint azt a jászkunok eladását és a redempciót tárgyaló tanulmányok kezdettől fogva tették, hanem az egész részeként kell a kérdést vizsgálat alá vonni. I. Lipót 1688. dec. 9-én elrendeli, hogy a töröktől visszafoglalt területeken birtokaikat a régi birtokosok csak írásban történő igazolás és a birtok értékének 10 %-át kitevő összeg lefizetése után kaphatják vissza. Az ügyeket az Újszerzeményi Bizottság intézi — az osztrák Udvari Kamara részeként. Az így fizetendő fegyverváltság, a „Jus armorum" pedig az olyan városokat is sújtja, mint Debrecen vagy Kecskemét. Az utóbbi pedig a visszafoglaló háborúk idején 200 ezer forintot meghaladó összeget is fizetett évenként. 1701. július 4-én tudatja a Budai Kamara Sőtér Ferenc jászkun alkapitánnyal, hogy eltörölték a jászkunok kiváltságait, s a továbbiakban jobbágyként adóznak. Tudatják azt is, hogy a Jász és Kun Kerületeket - háborús szerzeményként — eladásra bocsátják. Ezután következett 1702. márc. 22-én a Jászkunság eladása — újszerzeményi területként — 500.000 forintért, hiába tiltakoztak mindenhol az új birtokos, a Német Lovagrend beiktatása ellen. Jogos sérelmük a törvénytelen eladás ellen Rákóczi táborába vitte a jászkunokat is. „Fohászkodik a' kunok s jászok királyi dicsőségen privilégiumokkal ékesített régi szabadsága, melly lába alá vettetett a német nemzet szokatlan uralkodásának s hogy az iga alól kiszabadíttas12 Az adatért Kun István alezredesnek tartozom köszönettel, aki felhívta ra a figyelmemet, mint akkor Bécsben a Kriegsarchivban dolgozó levéltári kiküldött, s a xeroxozásban is segítséget nyújtott. 13 BERLÁSZJ. 1937.5. 275
